Make me your villain!

Valami több

Ray Craven:

- Nem volt tervben a munka, teljes figyelmen magára akartam fordítani. De miután önnel beszéltem, hívtak. Sajnos ezt nem tudtam lemondani. De nem kell aggódnia, mára ennyi volt, remélem, hogy semmi más nem jön közbe. - ritkán látta a férfit mosolyogni, de ha mégis látta az őszintének hatott. - Ha ilyen ajánlatokat tesz, akkor még a végén elcsábulok és akaratomon kívül is plusz munkát vállalok. - nevetett fel halkan, ha már a másik mondhat dolgokat, akkor ő is. - És azt hiszem a mai nap már épp eléggé kihasználtam.

Evan Petterson:

Mélyebben szívta be a levegőt, s ha őazinte akart lenni, örült, hogy az előbbi kis "össszezördülésük" nem hatott ki az estére. Kuncogott egyet, ami ismételten köhögés lett. Szája elé tette kezét s gyorsan rendezte magát. - Elcsàbul? Rám vagy tényleges munkára? - tette fel vicceskedve a kérdést. - Nem érzem, hogy kihasználna. Higgye el, akkor nem ülnék màr itt, hanem hazafelé tartanék egy taxiban s a telefonszámát kitörölném a névjegyzékemből.

Ray Craven:

Összehúzva a szemeit pöckölte homlokon a vele szemben ülőt.
- Na tessék, engedek magának és az a rohadt cigaretta tönkreteszi. Tényleg ennyire nem figyel az egészségére? - lemondóan sóhajtott. - Kihasználom mert élni akarok azzal a lehetőséggel, hogy önt használom párnának. Mert mint mondtam, megnyugtató az illata,közelsége. Mintha engem is átformálna valami többé.

Evan Petterson:

A pöccintésre hangosan felkacagott, ami szintén ritka volt tőle, de e melett a férfi mellett mégis sikerült.
- Ha annyira akarja, visszafogom magam, de ha már reszketni fog a kezem, muszáj leszek kimenni rágyújtani. - egyezett bele. - Mikor akarja megejteni a kihasználásomat? Később az este folyamán, vagy màr most a vállamra borulna, hogy megynugodhasson?

Ray Craven:

Vajon ha azt mondaná neki, hogy igen, most akarja, akkor mit tenne? Körbe pillantott, nem mintha tartania kellett volna attól, hogy bárki is foglalkozna azzal, hogy ő mit is csinál. Elvégre az övé volt a hely. Hátsó felét felemelve kerülte meg az asztalt és állapodott meg a férfi mögött. Egy újabb mozdulattal pedig előre dőlve támasztotta meg fejét a férfi vállán. Mély levegőt véve szippantotta be az illatát, majd úgy fordította a fejét, hogy a férfi fülébe suttoghasson.
- Ha arra kerül a sor, hogy már remeg a keze, akkor majd találok olyan elfoglaltságot, hogy megfeletkezzen róla.

Evan Petterson:

Csendben várta mit felel kérdésére, közben megforgatta italát a poharában, mely az üvegen csillogva folyt vissza az aljára. Nem tudta hová tenni, mikor a másik körbepillantott, s egy pillanatra talán el is fogta a pánik, hogy valami pont most fog történni, de ahogyan társa felkelt s háta mögé ment, el is feledte aggodalmait. Picit megrezzent, szinte érezni sem lehetett, a suttogásra azonban nem tudott nem reagálni. Nyelt egy aprót, ádámcsutkája lassan mozdult, szemeivel a férfire pillantott. - Máshogy is igénybe akarna venni talán? Azt hittem csak barátok vagyunk. - fordította kicsivel oldalra fejét. Érezte ő is a másik illatát, már amennyire tudta a sok dohányzástól még érzékelni az illatokat. - Feledtesse csak el velem, s bizonyítsa be, hogy van jobb elfoglaltság annál a káros szenvedélynél. - hangja halk volt s még mélyebbnek hatott így, volt benne valami, ami megbizsergette az embert.

Ray Craven:

Olyan közel van hozzá, hogy amikor a férfi kissé felé fordult, látta rajta, hogy a helyzet éppenséggel őt sem hagyta hidegen. Noha vele ellentétben elég jól tudta leplezni magát. Hamar rendezni tudta a vonásait,Ray viszont nem is akarta.
-Barátok.. Valami hasonlót említettem, ám nem mondtam, hogy mást nem akarnék. Csupán megtartottam azt a bizonyos távolságot. Ám ön.. - újabb sóhaj hagyta el ajkait, ahogy közelebb húzta fejét a férfi nyakához, orrát végig vezetve rajta. - Egy cseppnyit sem ellenkezett. Sőt, maga ajánlotta fel. Így bátorkodok többet elveni mint ami járna. - ajkait épp, hogy csak a bőréhez érintette. Kurva nagy erőfeszítésébe került az, hogy ne tegyen ennél többet. - A baj az, hogy jelen helyzetben igyis orbitális összpontosításra van szükségem. Enyhén szánalmasnak érzem magam, hogy valaminek ennyire ne tudjak ellenállni.