Make me your villain!

+18 - avagy mégsem?

Evan Petterson:

A nevetése feledtette el feszültségét s rossz emlékeit. Mint valami gyógyír volt ebben a pillanatban. Mielőtt válaszolhatott volna, a férfi beléfojtotta a szót, ahogy ajkaik megint összetapadtak s hirtelen bele akart túrni hajába de nem tudott. A kis kínálásra fény villant szemeiben s kinyitotta száját.
- Milyen egy rendes emberrel van dolgom. - dícsérte. - S mi van, ha direkt összekenem a drága ágynaműjét? - szemtelenkedett vele, piszkálva egy kicsit.

Ray Craven:

Fél szemöldökét megemelve ujját a férfi szájába helyezte. - Amennyiben a húzatnak bármilyen sérülése keletkezik, abban az estében ön is tapasztalni fogja, hogy milyen érzés is az ha ,Mr. Craven bedühödik. Rendmániás vagyok. Mindennek tiszta, és rendben kell,hogy legyen. De tudok olyant tenni ami kárpótol engem az efféle aférokkal szemben. Tehát ,ennek a fényében huncutkodjon, Evan. - tagadni sem tudhatta volna, hogy igenis egyre jobban tetszett neki a szituáció.

Evan Petterson:

Bevetette mindenét s olyan erotikusan szopogatta le azt a falatnyi pudingot ujjàról, amennyire csak tudta, közben a sötéten át próbált ránézni félig lehunyt, sötét szemeivel. Lenyelve az édességet szólalt meg. - Azt láttam, hogy minden túl szabályosan s rendezetten van elpakolva. Mi van akkor, ha én káoszt keverek itt a Maga rendjében? Mi van ha érdekel, milyen is lehet, ha Mr.Craven bedühödik? - kérdezett vissza pimaszul, direkt kihangsúlyozva nevét. - Huncutkodom? De hát Maga is épp azt teszi, fölém tornyosulva az ágyán a félhomályban. Milyen rég volt már hasonló helyzetben? Mikor szórakozott így valakivel? Mert a nyakamat rá, hogy több mint hàrom hónapja. - vigyorodott el gonoszan.

Ray Craven:

Morrant egyet az ujját ért ingerekre. Szorítása a csuklóján lazult, de csak annyi időre, míg egy kis kanálkával nem rakott az édességből a mellkasára. Ezúttal ő rajta volt a sor, hogy ujjával onnan szedjen fel egy picike darabkát és szopogassa le az ujjáról.
- Ki gondolta volna, hogy ez így sokkal finomabb.? - oldalra döntve a fejét nézett a férfi szemeibe. - Az esetek többségében agresszív hajlamaim vannak, ha nem követik a parancsaimat, vagy nem tartják be a szabályokat. De tegyen próbára és kiderül. - előre dőlve lenyalta a maradék pudingot is, aztán a szájába vette a férfi mellbimbóját amit meg is szívott. - Hogy kérdéseire válaszoljak. Régen, sokkal több mint három hónapról van szó. De soha senki nem került fel még a lakásomba, főleg nem a hálószobámba. Ez a hely számomra sérthetetlen, egy egyéjszakas kaland nem ér ekkora fáradozást.

Evan Petterson:

A hideg pudingtól kicsit megremegett, s ahogy a másik lenyalta róla a maradékot, vennie kellett egy mélyebb lélegzetet. Keze mozdult volna, de békjói miatt nem tudott hozzá érni.
- Agresszív? - kérdezett végre vissza, mordulva halkan a kis ingerre. Bár kezét nem tudta mozgatni, lábát igen, s pont meg tudta rugni kicsit, persze nem erősen. - Remélem tisztában van azzal, hogy kamatostul kapja mindezt vissza tőlem, Ray. - suttogta mély, rekedtes hangon. - S én kiérdemeltem mindezt? Mivel is? - tudakolta tőle. Mocorogni kezdett alatta, bár nem akarta lerugni magàról partnerét, nem bánta volna ha fel tudja hergelni. Még mindig túlságosan szeretett veszélyes játékokat játszani.

Ray Craven:

- Cöh.. Mégis mit tudna tenni velem? - kérdezte teljesen komolyan. Keze szorosabban húzta hátra a békjóját a férfinak. - Ha tovább rúgdos esküszöm kikötözöm a lábait is! - szabad keze pedig végig járta felsőtestet, egészen az oldaláig, onnan egészen le a csípőjéig. Ujjaival apró köröket írt le köldöke körül, s csak aztán tért át a lentebbi részre. Minden egyes apró részt végigjárva rajta. - Nincs ok amiért itt van. Egyszerűen most csak ezt akarom.