Make me your villain!

Mr.Pöcs nevelési tanácsadó

Ray Craven:

Nem tehetett róla, hogy feljebb emelte csípőjét, amikor a másik játszani kezdett a tagjával. Apró sóhajok hagyták el ajkait,de hamar rá kellett jönnie, hogy a férfi ezt nem szándékozik sokáig csinálni. És nem kicsit zavarta az, hogy a kezét nem mozgathatta szabadon. Frusztráló volt, hogy nem érhetett semmilyen formában a férfihez. Aztán meglepődött, hiszen a férfi megfordította és még mielőtt felocsudhatott volna,vagy egyáltalán lereagálhatta volna a férfi keze többször is lesújtott rá. Most lett volna jó,ha szabad lett volna a keze hiszen akkor arra rá bírt volna harapni. De így nyögesei egyre hangosabbak lettek, minden egyes csapás után éget a hátsója,de egyben végig futott rajta egyfajta kellemes bizsergés is.  Fejét jobban a kanapéhoz nyomta, hogy tompítsa hangját,egy kis idő kellett neki mire végre össze tudta szedni a gondolatait.
- Perverz .- szisszent fel, amikor újra rávágtak.-  Mintha ez téged annyira zavarna. Még mindig úgy hiszem, hogy megtehettem azt, hogy tiszteletlen vagyok,Petterson. Csak azt tisztelem aki erősebb nálam. De te...

Evan Petterson:

Nyögései édes muzsika volt számára s minél többet akart belőle, s meg is fogja kapni, ezt tudta. A jelzőre csak felkuncogott s még egy csattanósat rávágott tomporára.
- Vigyázz kivel pimaszkodsz, mert megjárod. - sziszegte neki, egy utolsó ütést mérve rá, majd hajánál fogva rángatta feljebb, hogy feltérdeljen a kanapén. Hátulról karolta át, nyakához hajolva s keze ismét a másik tagjára siklott, arra azonban ügyelt, hogy a másik ne érhesse el, még így se. - Nos, Craven, mihez is kéne kezdjek veled? - duruzsolta fülébe perverz hangon. Harapdálni s nyalogatni kezdte fülét s nyakát is, egyre erősebben is intenzívebben, s keze is egyre jobban járt rajta.

Ray Craven:

Érzete ahogy szíve torkában kezd dobogni, ahogy a férfi hozzáér és nem bírja ki ,hogy ne adjon hangot tetszésének. Mocskosnak érezte magát, hogy enged ezeknek a vágyaknak, ha valaha valaki azt állította volna, hogy ő ezt egyszer ennyire fogja élvezni, hát ott helyben verte volna agyon. De azt be kellett önmagának ismernie, hogy másnak ezt nem hagyta volna, mással nem tudta volna ezt elképzelni. Evant akarta, minden egyes perverz gondolatával együtt,a hajlamaival, hogy uralkodjon felette. Hogy betörje bármilyen eszközzel. Amikor a hajába markolt felszísszent,de a cseppnyi fájdalom hamar elmúlt, amikor a másik ismét a tagján járatta a kezét. A harapásról már nem is beszélve. Túl sok érzés kavargott benne és ha a férfi így folytatja, akkor nem fogja sokáig húzni. Próbált koncentrálni, hogy legalább egy értelmes mondatot össze hozzon,de nem volt egyszerű dolga. Farka már szinte éget a férfi keze alatt,szavai pedig minduntalan a nyögéseibe fulladt.
- Evannn - döntötte hátra a fejét.- el fogok menni,ha így folytatod.

Evan Petterson:

A férfi nyögései s sóhajai kicsit sem hatották meg, sőt, egyre jobban felhergelték, s odalent is kezdett érezhető lenni ennek a hatása. Akarta őt, itt helyben, s minden apró frusztrációját bele akarta vezetni ebbe. Hozzányomta magát, hogy érezze, mit vált ki belőle, ahogy nyakán szép foltot hagyott, ahogy kiszívta.
- Oh, ennyire élveznéd, Craven? - duruzsolta s egyik pillanatról a másikra eleresztette őt s nyakától is elhajolt. Megragadva karját állította fel a kanapéról s kezdte terelni a hálószoba felé, ahol még tartogatott neki ezt-azt. A férfinek egy szava sem lehet majd, ha pedig lesz, egyszerűen betömi a száját, döntötte el magában, ahogy az ágyra tolta, arccal előre s kihúzta éjjeliszekrénye fiókját. - Ha jól sejtem, szereted a nyakkendőim, Craven. - vette elő azt, amit múltkor a férfi használt rajta s bekötötte vele a szemét. - Most halljam, mit szeretnél, Ray. - mormogta fülébe, közben hozzányomva magát.

Ray Craven:

Aprót sóhajtott az érzésre. Valahol megkönnyebbült, hogy a férfi abbahagyta a tevékenységét,valahol legbelül pedig vágyott arra a kiabszott kielégülésre. De helyette felállította és a háló felé vezette, lépései közben érzte csak igazán, hogy feneke nem kicsit ég. Reggelre ezt lehet bánni fogja,de most nem érdekelte. Ahogy az ágyra került és végül a szemét is  eltakarták, kissé úrrá lett rajta a félelem. Szerette hát,de ha ő volt az aki használta és nem pedig rajta. A sötétség zavaró volt, így még annyira sem látta a férfit,vagy azt, hogy mire készült. Kényelmesebben helyezkedett el,egy pillanat erejéig megpróbálta kiszabadítani kezeit,de mindhiába,Evan jó munkát végzett vele. És nem is igazán tudott ezzel foglalkozni, kívánta a férfit, magában akarta érezni.
- Evan,ne húzd az időt, tudod mit akarok a kurva életbe. ! - morrant fel.