𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Mindjárt

🚨 ! AKI NEM BÍRJA A GYILKOSSÁGOT ÉS A VÉRT, NE OLVASSA EZT A FANFICTIONT! 🚨
-------

Sötétség.
Csend.
Nyugalom.

Az egyetlen hang forrás az ébresztő óra zúgása, ahogyan az elektromos áram eljut az óra processzorába, majd vált a kijelzőjén szereplő szám.

02:59

Már csak egy perc.

Egy perc és elérkezik a démon órája. Az én időm.

A másodperceket vissza számolva tartom lehunyva szemem még egy kis darabig, hogy leforgassam magamban előre az eseményeket. Élvezetesebb ha spontán van a dolog, de már nem bírok magammal. Érezni akarom a tömény, friss vér illatát, ami minden beterít. A sikolyok mámorító frekvenciáját, mik segítségért esedeznek, mielőtt az illető ki nem leheli magából teljesen az életet.

Rég nem éreztem azt a felszabadultságot amit most akarok. Lazítani jöttem, és hogy kicsit feltöltődjek. Természetesen az sem utolsó, hogy egy kicsit kiszakítsam magamat a fájdalmas és eltántorító valóságból.

Olyan ez nekem, mint amikor az emberek kikapcsolódás képen filmet, esetleg sorozatot néznek, vagy olvasnak. Kiszakít a valóságból, és pont azért lehet annyira élvezni.

Mindjárt átvált...

3...2...1...

Most!

A szemeim kipattannak, és kezdődik a móka.

Az előttem eddig békésen alvó házaspár női tagja ijedten ül fel az ágyba.
A levegőt lihegve veszi, kezével pedig párját ébresztgeti.
Rosszat álmodott szegény. Álmában valaki figyelte őket. Mind a négyüket.

Hol a kisbabájukat látta a bölcsőben, egy fekete alakkal, hol a négy éves kislányukat az ágyában, szintén egy sötét árnyékkal felette. Végül pedig őket kettejüket. A megcsonkított hullájukat és a vérfürdőt. Ugyan ez lesz a sorsuk, mégse a jövőt látta. Azt látta amit én akartam, hogy lásson, se többet, se kevesebbet.

-DaeHyun ébredj! -rázogatja férjét a nő. Ideje cselekedni.

Daehyun testét uralva nyitom fel szemét, és mint egy robot ülök fel az ágyban.

-Dae, rosszat álmodtam! Az egész családot figyelte valaki! -kapaszkodik erősen Daehyun karjába, de nem felelek neki. -Hé, figyelsz rám! -rázza az eddig szorongatott kart sírva.

Lassan felé fordítom a fejem, majd megragadom két kezénél fogva és ördögien elvigyorodom.

-Daehyun mi van veled? Ez nem vicces! Ne ijesztgess! -sírja a fiatal nő.

-Nem Daehyun vagyok. -szólalok meg mély démon hangomon, mire az előttem ülő hangosan felsikít. -Ssshh! -teszem mutató ujjam szája elé. -Felébreszted a gyerekeket. -szólok rá, ismét saját hangomat használva. A nő immár csendesen remeg. Könnyei, mint a vízfolyás, szelik át arcát, majd cseppennek pizsama felsőjére.
Ajkai elnyílnak egymástól, mégse hagyja el hang a száját.

Karom felemelve, egy gyors mozdulattal fogok torkára. Immár a túlélő ösztönének hála megnyikkan, s minden erejét összeszedve próbálja lefejteni ujjaimat a nyakáról, hogy ismét levegőt kaphasson.
Lábaival kapálózik, próbál menekülni a nyomó erő elől, mi nyelőcsövét már teljesen összenyomta.

Szám ördögi mosolyra húzom, és egy erős, egyben határozott mozdulattal, összezúzom a fiatal nő nyakát. Nyaki csigolyái úgy roppantak darabokra, mint egy görögdinnye, ha felrobbantják. Vagy mint egy emberi fej amit óriás súly alá helyezünk.

Egyik kedvencem a démoni megszállásban, hogy hiába vagyok egy alapjáraton gyenge emberi testben, az erőm, ugyan úgy megmarad.

Az előttem elterülő holttest nyakára a töltő zsinórját csavarom, és még utoljára egy kicsit erősebben meghúzom rajta. Nem azért, mert attól félnék, hogy még nem halt meg, hiszen ez csak egy nő, és nem egy félhalott démon, aki még a halálból is vissza mászik. Egyszerűen csak azt akarom elhitetni az idióta rendőrökkel, hogy a végleges ölés, a madzaggal lett végre hajtva. Ennek az az oka, hogy egy ember egyszerű kéz erőből nem tudna csigolyákat roncsolni, a bőrön, és húson keresztül, azonban ha mondjuk fog egy fojtó eszközt, és teljes testsúlyát beleadja, akkor még talán össze jöhet neki.

Az hogy minek kell a zsaruk félre vezetése, már egy másik téma, amit később taglalok pontosan, de most inkább arra koncentrálok ami előttem van.

Ideje dulakodás tetthelyet létrehozni. Az éjjeli szekrényre tekintve meglátom az ébresztőt, ami 3:02-t mutat. Már nincs sok időm...

Gyorsan lelököm az éjjeli szekrényen lévő dolgokat, ezzel egy kis rendetlenséget teremtve, és Daehyun testében elhagyom a szobát.