𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Tényleg

"-Yong...nagyon...érdekes a külsőd ma reggel. -jegyzi meg a nő fia felé fordulva. Yong...?
200 éve Jimin...95 éve Sang...és most...Yong lenne Ő?"

Még csak az se biztos, hogy igaz a feltevésem, hisz ha Yong lenne Jimin, és Sang, akkor sem telt le a 100 év Sang halála óta. Csak 95. Ráadásul ez a fiú már tinédzser, sőt inkább fiatal felnőtt, ami azt jelenti, hogy a 80 év se telt le. Egy ember viszont 100 év után születik újjá halálától számítva. Legalábbis az eddigi tapasztalataim és információim szerint.

-Jungkook, nagyon csendes lettél. -ráz ki gondolataim közül a fiú.

-Nem beszélhetek egyfolytában. Valamikor te is kifogysz a gondolataidból. -felelem nemes egyszerűséggel.

-Hát jó. -rántja meg vállait, és elővesz egy gömb alakú kütyüt. Hasonlít a 21. századi egérre, amit az akkori gépekhez használtunk, csak ezen jóval több gomb van.

Egy ideig nyomkod rajta valamit, majd leteszi és a kis gömb egy kicsinyített --olyan 30centis-- holografikus alakot vetít ki elé.

-Jó reggelt. -szólal meg a hologram. -Kezdhetjük az órát? -tesz fel rögtön egy kérdést a fiúnak, mire az igennel válaszol.

A kivetített tanár hamar bele is csapott a dolgok közepébe, a tegnapi tanagyag ismétlésével kezd, majd rátér a maira. Azt hiszem pont történelem amiről magyaráz a női hang.

-Mekkora nagy hülyeség. -szólalok meg, egy fél órás unatkozás után, a kölyök ágyán elterülve.

A fiú megállítja a felvételt, majd felém néz.

-Tessék? -ráncolja össze szemöldökét.

-Hülyeség a történelem. -rántom meg vállaim.

-Nem hülyeség, és kérlek maradj csendben, mert tanulnék. Igaz, hogy én osztom be az időmet, de szeretek hamar végezni, hogy utána több szabadidőm maradjon a nap végére. -magyarázza, és vissza fordul a székén a hologram felé.

-Hány órányi anyagot kell lenyomnotok egy nap alatt? -érdeklődöm, hogy már csak azért is feltartsam és kicsit rontsak a teljesítményein.

-Nyolcat. -válaszol tömören.

-És nyolckor kezded, tehát ha nem tartasz túl sok szünetet, akkor négy körül végzel, igaz? -számolom ki gyorsan.

-Ha a tudat alattim kreálmánya vagy, akkor ezt tudnod kellene. -vágja rá normális válasz helyett.

-Csak segítek felidézni magadban a dolgokat. Milyen óráid vannak ma? -érdeklődök tovább.

-Koreai történelem, világ történelem, Koreai, angol, természettudomány, matematika, japán és gépészet. -sorolja fel mind a nyolcat. Három nyelvi órája van, és két féle történelem.

-És az idődet te oszthatod be magadnak. -mondom ki hangosan gondolataim, hátha alátámasztást kapok a kölyöktől.

-Mit akarsz ezzel mondani? -értetlenkedik, felhúzva egyik szemöldökét.

-Mi lesz ha nem hallgatod végig a nyanya dumáját és nem írod meg a leckét? -érdeklődök, hogy ráébressze, az értelmetlenségére.

-A micsodát? -vonja fel a szemöldökét. Gyorsan vissza mondom magamban az utóbbi kérdést és csak most esik le, hogy mit mondtam. a "nyanya" kifejezés már 2070ben sem volt használatos.

-Akarom mondani, ha nem hallgatod végig a hologramos tanárodat...-javítom gyorsan ki magamat, de ez a kölyök túl szemfüles.

-Mi volt az a szó? ...Ganya...? -próbálja felidézni a szót és már a szobarobotjához is fordul hogy azt kérdezze erről.

-Nem ganya, hanem nyanya. -javítom ki és csak utólag jövök rá, hogy ez hülyeség volt, mert így rá tud keresni.

-Nyanya....főnév. Népies, gúnyos: Idős nő; bajt okozó öregasszony. Leginkább a 19- 21.században használták az emberek. -olvassa fel a kölyöknek a gépies hang a választ.

Utálom a szobarobotokat. Többféle is van belőle és mindegyik egy idegesítő ketyere! Van akiknek a szobájukba vagy a házukba van beépítve egy rendszerbe amihez az egész család hozzá nyúlhat. Mindent lát, mindent hall és mindenre választ ad, viszont a hátránya hogy akié a parancs, az mindent tudhat arról ami a házban történt csak rá kell kérdeznie a robottól. Így például a gyerekek sokkal jobban le vannak korlátozva mint az én koromban, hisz a szülők minden lépésüket nyomon tudják követni.

A kölyöknek és családjának testet öltő robotjaik vannak. Mindegyiknek egy kis bábú, de a lényege ugyan az és a felnőttek ugyan úgy le tudják figyelni gyerekeiket.

-Honnan ismerhetne a tudat alattim egy ilyen kifejezést? Nem is vagy az, nem igaz? Amikor az ágyamon voltál, a lepedő besüppedt alattad. A képzeletem nem tudna ilyet. Mi vagy?