𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

A

Jungkook szemszögéből:

Jimin egész testét véres karmolások borítják, amik lassan, de biztosan kezdenek már gyógyulni. 
Miután lefeküdt velem, belázasodott, és nem volt más választásom... Ha a szülei megláttál volna a karmolásokat, vagy egy doktor, nem lett volna jó vége.

Egy óra alatt végeztem a családjával, és elhoztam a lakásba amiben eredetileg fogva akartam tartani. 

-Hol vagyunk? -nyitja ki szemeit.

-Nem ismerős? -sétálok Jimin mellé.

-Voltunk már itt egyszer. -állapítja meg ahogyan körülnéz.

-Hm. -bólintok helyeslőn.

-Miért hoztál ide? -jön a következő kérdés. 

-Nézz magadra. Szerintem egyértelmű. - fordulok el tőle. Felelőtlenség volt megölnöm a családját. Sung ránk fog találni és végez Vele. 

-Mennyi az idő? -érdeklődik tovább, mintha az anyja lennék.

-Ott az óra, olvasd le magad. -intek fejemmel a fal felé.

-Most miért vagy ilyen? Úgy tűnt te is élvezted. -próbál felülni az ágyban, de egy pillanat alatt mellé érek és vissza nyomom fekvő helyzetbe. Démon vagyok, nem műfajom a betegekre való vigyázás. Fasznak van kedve dédelgetni egy beteget. Ha fekve marad, csak meggyógyul, nem? -Áh, értem már. Próbálod játszani a kemény fiút, közben meg olyan vagy mint egy morgós nyuszi.

Kifejelntésére démon alakra váltok, és szinte villámokat szóró tekintettel nézek szemeibe. 

-Kit hívsz te morgós nyuszinak? -kérdem dühösen. -Ükapád lehetnék! 

-Hmmm...-gondolkodik el hangosan. -Ükapám lehetnél, itt vagy mellettem és gondoskodsz rólam, de közben már le is feküdtünk. Hogy nevezzelek, ha ne nyuszinak? A daddy-m vagy? 

-Daddy a kurva anyád! -emelem meg hangom.

-Szóval tetszik? Legközelebb azt nyögjem, hogy "Yess daddy"? -harapja be ajkait egy perverz mosollyal. Hogy merészeli? 

-Egy cseppnyi félelem sincs benned? -szorítom kezem, forró nyakára, de ő csak lehunyja szemeit, és hagyja hogy elzárva tartsam légcsövét.

Szúrós tekintettel nézem minden mozdulatát, a feje egyre pirosabbá válik, ajka aprót elnyílik és izmai megfeszülnek, de nem próbálja meg ellökni a kezemet. Bolond kölyök.

-Ennyire nincs kedved élni? -vonom kérdőre, miután elengedem.

-Nhem...-nyögi ki levegő után kapkodása és köhögése közepedte. -Tudtam hogy elh fogsz enghedni. -görnyed meg az ágyon, és bőre kezdi visszanyerni eredeti színét.

-Mi lett volna, ha nem teszem meg? 

-200 éve belém vagy zúgva és mindegyik reinkarnációm után megkeresel. Ha megölsz, többet nem lehetsz velem, mert nem élsz addig, nem igaz? -mosolyodik el óvatosan és vissza dől párnájára.

-Ilyen kegyelmesnek nézel? -húzom fel a szemöldököm. 

-Csak velem vagy az. -húzza szélesebbre bágyadt mosolyát. 

-Nevetséges. Inkább aludj! Vagy kell kaja? Talán van valami lent.

-Yes Daddy. -vigyorog fogait kivillantva.

-Még egyszer ilyet mondasz, itt hagylak! 

-Tudom, hogy szereted. -nevet fel vigyorogva, mire megremeg a lábam. Fenébe! 

Megkapaszkodom az ajtófélfába és ismét felvezetem Jiminre a tekintetemet, kinek immár lefele konyul a szája.

-Ne haragudj. -mondja lebiggyesztett ajkakkal.

-Egyrész, ez nagyon nyálas. Másrész, mi a faszért kérsz bocsánatot? 

-Azért, mert boldog voltam. -feleli. "Azért, mert boldog voltam"- visszhangzik fejemben válasza. 

-Ez az oka, amiért nem lehetek veled soha az életben. Nem lehetünk együtt, mert valamelyikünknek rossz lesz. Ha ilyen boldog vagy mellettem, napi szinten minimum egy családod ki kell csírnom. Pár év alatt felére csökkenteném a földön élő emberek számát. -nevetek fel keservesen, de Jiminnek mondott válaszomból, ő már semmit sem hallott, ugyanis lég leértem a földszintre, és már csak magamban beszélek. 

Mit tegyek ezután? Maradjak vele, és végezzek napi szinten minimum 5 fővel, ami átlagosan elég energiát biztosít egy teljes hétre? Vele akarok lenni, de milyen árat kell nekem ehhez fizetnem? Az övéről nem is beszélve.