𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

-Mi az-

Mivel vissza aludni már nem tudtam, így csak az ágyam végébe, nyakik betakarózva, összekuporodva vártam meg a reggelt.
Mintha egy örökkévalóság telt volna el az első napsugarak megjelenéséig, s addig egy lámpa világította be sötét szobámat.

Hiába próbáltam elterelni a figyelmem. Bármi másra szívesebben gondoltam volna mint azokra a jelenetekre, de nem ment. Egymás után, újra és újra lejátszódtak lelki szemeim előtt és hiába nem aludtam, hiába néztem a szobám ismerős pontjait, hiába próbáltam másra gondolni, egyre jobban kezdtem elhinni saját rémképeim, miket valószínűleg csak az agyam teremtett és csak egy rémálom erejéig tartott. Sőt. A démon is benne volt álmomban, úgyhogy ki tudja? Lehet az ő keze van a dologban, de én már nem tudom megkülönböztetni a valóságot és a képzeletet. Ebben biztos vagyok.

Nem normális, hogy egy démon megtámad a saját szobámban, de a szüleim nem látják és még álmomban is kísért.
Eddig sosem volt ilyen, most meg... egy teljes napja mintha hirtelen megőrültem volna, vagy agyamra ment volna a sok hologramos videójáték, vagy már nem is tudom. Nem tudom mi ez az egész! Nem tudom mi a valóság és mi nem! Nem tudom, mit tegyek. Még csak azt se értem, hogy miért történik ez velem! Az egész olyan irracionális. Minden olyan mint egy rossz álom!

A fáradtság hajnali 6 körül győzött le teljesen, és álmosan dőltem el az ágyamon. Akkor az agyam kikapcsolt és végre sikerült egy kicsit aludnom.
Persze nem rendes alvás volt, csak amolyan félálom, ugyanis félig aludtam, félig viszont egyfolytában füleltem és figyeltem a körülöttem lévő dolgokat, hogy bármikor menekülőre foghassam ha megjelenik megint az a szörnyeteg.

6:30kor mint minden nap, végül megszólalt az ébresztőm, mire nagyot ugrottam ijedtemben és miután kikapcsoltam a rikácsoló szart, már teljesen éber voltam.
Mivel most nem nagyon érdekel a külsőm, mint általában sosem, így csak felkapom az első felsőt és alsót amit megtalálok. Utána fürdő és itt vagyunk most.

A recsegő lépcsőn tartok lefelé, s egyenesen a konyhába vezet utam, ahol anya már szokás szerint iszogatja a reggeli kávéját.

-Jó reggelt. -köszönt anya, hangjában mégis valami rendellenes lejtést vélek felfedezni, arcán pedig mintha a mosolya gúnyos lenne. Vagy inkább lekezelő.
Lehet csak túl gondolom? Paranoiás lennék?

-Szép reggelt anyám. Öcsi. -érkezik meg Noona és hajamba túrva üdvözöl.

-Au! -fogok az érintett pontra, ugyanis kissé meghúzta a hajamat is közben.

-Kérlek fiam ne üvölts kora reggel! Megfájdul a fülem! -szól rám apa egyből.

-De hát SooYun kezdte! Szándékosan meghúzta a hajam! -ellenkezek egyből és mérgesen a nővéremre nézek, majd vissza apára.

-Nem is volt szándékos! -védekezik Noona. Szemét! Nem igaz!

-Yong, kérj bocsánatot az apádtól! Ne feleselj vele! -száll be a szócsatába anya is és mintha mindenki ellenem lenne, mikor nem is az ém hibám volt az egész!

-De hát... -akarok ismét saját védelmemre kelni, azonban apám félbe szakít.

-Nincs "de"! Ha végeztél a reggelivel, akkor menj fel és láss hozzá a tanulásnak! A tegnapi lecke nagy részét is kihagytad és négyre jönni fog hozzád valaki, úgyhogy ajánlom, hogy addig legyen kész a nagy része!

Apa szavaira megdermedek . Jön valaki hozzám? Mégis ki és miért?