𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Ismét találkozunk, Jimin

-Miért nézel ilyen kikerekedett szemekkel? -értetlenkedik a fiú, mire csak fejjel a tükör felé intek. Elég lesz ha bele néz, és láthatja, hogy pont olyan mint Ő volt... Hogy történhetett ez meg? Egy ember, halálától számítva száz év múlva születik ujjá, de még csak 95 év, 10 nap és 13 óra telt el azóta...

Nem lehet, hogy...Nem...Lehetetlen. Vagy mégsem?

-Hm...-méregeti magát a tükörben a fiú, majd elismerően fordul felém. -Rendben. Tényleg nem rossz. De... Nem hiszem hogy a tudat alattim talált ki és én képzellek ide. -jelenti ki szemrebbenés nélkül.

-Hé kölyök! Megegyeztünk! -emlékeztetem.

-Ha tényleg én képzellek be, akkor önmagammal egyeztem meg, tehát kitágíthatom az egyezményt. Mellesleg Nem ismerek démon neveket, te mégis elsőnek azt mondtad. Amit én nem ismerek, azt a tudat alattim sem ismerheti, nem? -érvel, és elképesztőnek tartom, hogy ilyen részletekre is figyelt. Stréber... -Amúgy is...ha már elképzeltem valakit magamnak, miért nem egy helyesebb alakot sikerült? Egyáltalán miért van ilyen kinézeted? Miért nem nézhetsz ki úgymint egy ember? -bombáz mégtöbb kérdéssel.

-Mondjuk így? -változtatom meg szemében azonnal kinézetem a régi ember alakomra. Valójában ugyan úgy nézek ki mint eddig, csak ő lát máshogyan. Ez olyan mint amikor az emberek álmait befolyásolom. Egyszerűen csak azt a képet kell mutatnom nekik amit én akarok hogy lássanak.

A fiú az átalakulásomra csak eltátotta vaskos ajkait, de nem jött ki rajtuk hang.

-5 évesen láttad egy cikkben ezt a nevet, amit véletlen dobott fel az okos kütyüd. Anyukád mikor meglátta, hogy mi jött be, egyből elnyomta, de késő volt. Elolvastad az elejét, amiben a Dommiel név is szerepelt. Már nem emlékszel rá, de a tudat alattid semmit sem felejt. -találok ki egy történetet, ami szerintem teljesen hihetőre sikeredett, de ez a kölyök mintha direkt az agyamra akarna menni, újabb problémát jelentett be.

-A 'kütyü'-n amiről beszélsz biztos vagyok benne, hogy volt szűrő. A szüleim nem adtak volna egy 5 évesnek olyan eszközt amin nincs beállítva a szűrött tartalom. -magyarázza okoskodva.

-Okos fiú vagy te. -kezdtek bele elismerően. -Akkor is az voltál. Kikapcsoltad mert be akartad bizonyítani, hogy nagyfiú vagy, és neked nem kell szűrő. -jelentem ki magabiztosan a hazugságomat alátámasztva. Bár nem tudom mennyire hihető. Mióta démon lettem, a technológia iszonyatosan sokat fejlődött, és hiába próbáltam nyomon követni, nem mindig sikerült.

-Hm...-gondolkozik el ismét a kölyök. Vajon hogy hívják?

Már nagyon sokszor elgondolkoztam azon, hogy Őt hogyan hívhatták azelőtti életében, mielőtt megismertem volna, és 94 évvel ezelőtt is sok időbe telt, hogy kitaláljam a nevét. A szülei mindig 'kicsim'-nem szólították, én meg röhejesen próbáltam megtudni a nevét. Mondanom se kell, hogy végül sikerült. 

-Hé, mégis hova mész? -sietek a kölyök után, ki idő közben le indulta a szobájából.

-A tudat alattim vagy, nem látod meg benne hogy mit akarok? -veti oda nekem és pár szökkenéssel lejut a lépcsősoron, majd egyből tovább is baktat a földszintre. -Éhen halok. -jelenti ki hangosan, mialatt a konyhába ér, ahol már az egész családja várja.

-Mi...a...kecskesajtos pirítós? -káromkodik nővére, az az istennő. Hupsz, azt talán elfelejtettem említeni, hogy az idő elteltével a dúrva káromkodásokat teljesen betiltották, és a köznyelvben újabban kitalált szóösszetételek terjedtek el, amiket káromkodás helyett mindenki használ.

-SooYun! -szól rá édesanyja. -Yong...nagyon...érdekes a külsőd ma reggel. -jegyzi meg a nő fia felé fordulva. Yong...?

200 éve Jimin...95 éve Sang...és most...Yong lenne Ő?