𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Mindjárt elkap Abbadon

"-Ááááááááá!!! - a sikoly a 2500 hertz* magasságú frekvenciát is elérte, és egyszerűen zene volt füleimnek. Egészen míg, ketté nem törtem a kis asztalon lévő lámpát és a lány torkán át nem szúrtam."

Pár pillanatig lehunyt szemekkel idézem fel a kölyök sikolyát, mély és hosszanti lélegzetvételekkel követve, amire igazság szerint nem is lenne szükségem, hisz nem vagyok ember. A halál és élet közti démon vagyok. Akár oxigén nélkül is elélnék boldogan, csak hogy akkor nem lennének körülöttem emberek, akiknek szenvedése tart életben.

Ekkor hirtelen megütötte a fülemet, a gyerekszobában lévő órának ütemes kattogása.

3:05

Baszki! Nincs több időm!

A törött lámpát az eszméletlen férfi kezébe helyezem, és rohamos tempóban, persze pont olyan óvatossággal, és körültekintéssel hagyom el a helyszínt.

Hogy miért kell egy bűnbakot hagynom? Azért, hogy ne buktassam le a természetfelettieket. Nekem nincs ujjlenyomatom, de DNS-em, mégis hagyok nyomokat magam után. Az hogy megfojtok valakit, az hogy leszúrok valakit, látható a hullán, hogy hogyan halt meg és a rendőrség egyre fejlettebb. Lehet üldözni fognak egy nem létező sorozatgyilkos halandód, azonban ha így történne, akkor egy idő után rájönnének, hogy lehetetlen hogy ember legyen az illető. Így viszont egyértelmű lesz, hogy a férj, egyben apa végzett teljes családjával, és nem is hagyom, hogy a rendőrség, vagy az emberek másra gyanakodjanak.

-Taehyung megyünk! -kiáltom el magam, ahogyan kiérek a házból. Tae a pokolkutyám, és az első áldozatomról neveztem el. Azóta, hogy egy halandóból, démon lettem, már 200 éve volt. Bár nem mintha sok minden változott volna azóta. Az emberek egyre idiótábbak és lustábbak. Mindent mással csináltatnak. Gépek dolgoznak helyettük, ők meg csak ülnek otthon és élvezik. Röhej az egész.

Már az utca végén jártunk, mikor meghallottam Avabadon kutyáink hangját. Baszki! Ide értek... Ha nem rejtőzöm el valahova azonnal, akkor rám találnak. Egy démon szagát pedig csak egy ember nyomhatja el.

A pokol kutyák olyan természetfeletti lények, melyek a pokolban születnek. Mint itt földön az egyszerű korcsok, csak annyi a különbség, hogy a pokolkutyák jóval nagyobbak és kegyetlenebbek egy átlagos kutyánál. De ezzel szemben sokkal szófogadóbbak is. Ha elfogadnak valakit a gazdájuknak, akkor mindenben engedelmeskednek nekik, viszont ha a gazdájuk, aki minden esetben egy démon, nem tiszteli őket, ellene fordulnak és harapásukkal akár végzetes sebet is ejthetnek bármely természetfelettin.

Bizony. Mi sem vagyunk halhatatlanok. Meg tud minket démonokat ölni, a szent tőr, mit Isten teremtett, és jelenleg az ördög karmai közt van. Tudtátok, hogy a bűn ami miatt Lucifer a pokolba lett száműzve, az az volt, hogy ellopta Isten szent fegyverét, és így erősebb lett nála? Bizony azóta is Lucifernél van az a tőr, és azóta ő felel az emberek megöléséért is. Ez lett a büntetése.
Ezen kívül még meghalhatunk a pokol kutyák által, akik egyszerűen szétmarcangolnak minket, a pokol tüze által, amiben eléghetünk véglegesen, és természetes módon. A démonok sem halhatatlanok, hisz akkor felérnének Isten vagy Lucifer szintjére, ilyen pedig nincs. Annyi a különbség, hogy a démonok, 200-250 évig élnek átlagosan, míg az emberek maximum olyan 100at.

Vissza térve a meneküléshez, a pokol kutyák az ember szagát érzik a legbüdösebbnek, így hiába jó a szaglásuk, az én szagomat elnyomják, és nem kapnak el. Amint befordulok a sarkon, berohanok az első házba ami előttem van, és hangtalanul az emeletre sietek, ahol nagy eséllyel alszik pár ember. Reggelig itt biztonságban leszek. A pokolkutyák nem mennek emberek közelébe, Taehyungnak pedig jeleztem, hogy bújjon meg a ház pincéjébe.