𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

- Ez a -

Ahogy lelépett az állami nő, én úgy telepedtem vissza a gépem elé.
Ideje átverni a rendszert és megoldani egy-két dolgot. Először is az óráimat kell hamisítani amiken nem veszek részt. Majd a jegyeimet és végül jöhet a pénzem irányítása meg persze a rám rótt felügyelet semmissé tétele. Így oda mehetek majd ahova csak akarok és nem tudják meg.
De hogy mindezt meg tudjam tenni, a gépemet kell leválasztanom a központi felügyelő rendszerről. Pontosabban nem választhatom le csak meghekkelem hogy ne legyen vissza követhető és látható amit csinálok rajta.

-Mit tökölsz még fölötte? Csinálj is valamit! -szól rám a mögöttem ácsorgó démon.

-Hogy mit csinálok felette? -értetlenkedem az ismeretlen kifejezés hallatán.

-Tökölsz. -ismétli meg önmagát. -Azaz ülsz és nem csinálsz semmit! -magyarázza türelmetlenül.

-Nyugi Dommiel, át kell godnolnom a dolgokat. -felelem nemes egyszerűséggel.

-Mondtam hogy szólíts Jungkooknak. -akad fenn a megnevezésén.

-Akkor nem kellett volna Dommielként bemutatkoznod. -makacskodom. Ha meg akar ölni, akkor tegye. Már egyáltalán nem érdekel. Nincs veszteni valóm. Eleve halálra ítélem magamat azzal hogy fel fogom törni a központi rendszert.

Dommiel dühös, ördögi vicsorral kezd felém közeledni, hegyes karmait fenyegetően nyakamhoz emeli.

-Ez most egy fenyegetés hogy hívjalak máshogy? -forgatom meg szemeim. Kérdésemre a karmok emberi kézzé változtak és ahogyan hátra kaptam a tekintetemet, Dommielt ismét emberi alakban látom magam előtt.

-Ember vagyok, szóval így nem illik rám démon név. Jungkooknak kell szólítanod, különben eltűnök és nem adok neked az erőmből. -erősködik tovább. Miért ilyen fontos ez neki?

-Milyen erőt tudnál adni nekem? -vonom fel a szemöldököm.

-A legerősebb démon áll előtted. Bárkit megkínozhatok, rémképeket okozhatok, rémálmokat kreálok, akár szellemként is viselkedhetek, vagy meg is jelenhetek bárki előtt vagy eltűnhetek. Te pedig bizonyos kereteket betartva használhatnál arra hogy elérj dolgokat. -ajánlja fel és elismerem ez rohadt jól hangzik. Bár még nem tudom, hogy hogyan tudnám az előnyömre fordítani a dolgot, de nem mindenkinek van ilyen választási lehetősége és nekem csak annyit kell tennem, hogy Jungkooknak szólítom. Simán megéri az egész.

-Rendben Jungkook. -egyezek bele egy apró mosollyal. Szemeimet fel-le mozgatva mérem végig emberi alakját és hiába kigyúrt, ruházata tényleg olyan mint a történelem könyvekben levő embereké. Lehet régen ember volt mint én vagy bárki más?

-És én Jiminnek foglak hívni. -teszi hozzá.

-Miért? Yongnak hívnak. Minden áldozatodat Jiminnek hívod? Vagy ez valami beteges berögződésed? -tegezem le kérdésemmel ami lehet kicsit merész cselekedet volt tőlem, de ez már csak akkor esett le, mikor kimondtam.

-Azért leszel Jimin mert én úgy akarlak hívni és ez ellen amúgy sem tehetsz semmit. -rántja meg vállait mint egy rosszul nevelt gyerek. Már egyáltalán nem néz ki ijesztőnek. Csak pár centivel magasabb nálam az ember alakjában és modora sem fenyegető. A testbeszédét meg se említve.

-Hogy mertél viccelődni Minhee kisasszonnyal? -érkezik a következő látogató a szobámba. Az anyám. Jungkookal való beszélgetésem ezzel teljesen félbe szakítja és megemelt hangjával a frászt hozza rám. Az ajtóm kicsapódására pedig nem kicsit ugrok meg a székemben.

A gépem ismét kinyomom, hiába nem csináltam most rajta semmit és a dühöngő anyám felé nézek. Hasonló fejet vághat most, mint amit régen vágtak a nők szülés közben. 100 éve még nagy fájdalmak közt folyt az egész, most meg milyen könnyű dolguk van...

-Ne vágj ilyen bamba arcot, kérdeztem valamit! -csettint arcom előtt, hogy rá figyeljek és ne a gondolataimba merülve üljek némán előtte. Eddig is ennyit kiabáltak velem, csak nekem nem tűnt fel? Vagy valami más változott?

-Tolakodó volt és nem hitt nekem. -felelem hátra dőlve a székemben.

-Mi az igazság? Az anyád vagyok, nekem elmondhatod. -néz mélyen a szemembe, mintha azzal változtathatna bármit is a válaszomon. Inkább csak erőszakosabban hat a kérdése.

-Rosszat álmodtam a tegnap olvasottaktól. Ha nem hiszel nekem, nézzetek utána apával a keresési előzményeimnek. -hazudok ismét anya szemébe. Hülye lennék őszinte lenni bármelyikőjükkel. Nem bízhatok senkiben.