Ismét találkozunk,

269 35 2
                                        

"-Mi? -dadog továbbra is."

-A te képzeletedben létezem csak. Te teremtettél meg a gondolataiddal. -magyarázom, s közben fejére mutatok.

-Akkor...Ha én teremtettelek, miért ijedtem meg? Mellesleg...akkor ha akarom, akkor el is tűnsz, igaz? -méreget, immár kicsit bátrabban.

-Okos fiú. -jegyzem meg véletlen hangosan is kimondva. -De a tudat alattid teremtett. Tehát ha tudsz parancsolni a tudat alattidnak, akár el is tűnhetek. -húzom széles mosolyra ajkaim.

A fiú mintha csukott szemmel a tudat alattiját akarta volna elérni, így pár pillanatra beállt a csend, mit kénytelen voltam megtörni.

-Máris el akarsz küldeni? Ártottam én neked? Meg amúgy is... Nem jobb hogy itt vagyok neked társaságnak? -próbálok szomorú arcot vágni, de a démonoknál ez elég nehéz. Nálunk csak ördögi vigyor és semleges arckifejezés létezik. Nincs köztes.

-Legyen a társaságom egy ijesztő alak, akit a tudat alattim teremtett és csak én látom és hallom? -kérdez ismét vissza. Ahj, mennyi baja van ennek.

-Igen. A tudat alattid biztos érezte hogy magányos vagy és nyomi is. Feldobjam a kinézeted? Végül is a te gondolataiddal rendelkezek, csak én ki is mondom őket. -ajánlok egy ötletet. Még túl korai lenne ez a dolog, hogy nagy változtatásokat tegyek rajta egyik napról a másikra, de egyszerűen nem bírok magammal.

-Mi bajod a külsőmmel? -áll egyből a tükör elé hogy végig mérje magát.

-Hááát... Szerintem te is tudod hogy mi a baj vele. -húzom el ajkaim.

-Jó. Mit ajánlasz? Ha tetszik, akkor elhiszem hogy a tudat alattim vagy. -fordul felém számon kérően.

-Kezdjük a hajaddal. -mutatok fején lévő sötét fürtökre.

Az átalakítás egy teljes órámba telt, főleg azért mert nem volt normális ruhája, és talán még az is hozzá tett, hogy mivel tartanom kellett a 'képzelet szüleménye lény' szerepét, így nem mozdíthattam el semmit se. Nem értettem a hajához, sem a ruáihoz.

-Kellenek a nővéred sminkjei. -állapítom meg amint már majdnem készen van.

-Mi??? Biztos hogy nem. -ellenkezik egyből. -Nem vagyok lány.

-Nem vagy lány. De egy egyszerű smink nem ártana. -mérem végig újra és újra. Miért hasonlít rá ilyen kísértetiesen? Vagy csak azért van mert olyanná akarom alakítani mint amilyen ő volt? Csak bele beszélném?

A fiú egy kis vesződés után végül csak megindult és óvatosan lépkedve osont le egy szinttel lejjebb, ahol a nővére szobája is volt.

-Noona* most a fürdőben van. -suttogja a fiú és benyit a nővére szobájába, én meg mint egy hűséges kutya, követem. Röhejes. Lehet jobban jártam volna azzal, ha nem jelenek meg előtte. De így legalább több dolgot megtehetek vele, amit ő is lát, ráadásul biztosan emlékezni fog az arcomra, mikor végzek vele. Garantálom, hogy csak az első nap lesz megalázó számomra, utána már ő fog úgy ugrálni, ahogyan én fütyülök neki.

A fiú okosan kiválogatta a leghalványabb színeket, majd vissza sietett a szobájába, hol egy videó segítségével neki is látott. A végeredmény pedig magáért beszélt. A hajszínét leszámítva pontosan úgy néz ki mint ő... De neki még csak most kellene megszületnie... Nem lehet már ennyi idős...

---

*Noona megszólítást a fiúk használják az idősebb lányok felé, leginkább testvéreket és nagyon jó barátokat szólítanak meg így, de ha egy párkapcsolatban a lány az idősebb, akkor is Noona-nak nevezhetik

𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]Where stories live. Discover now