𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

- Ez a démon műve -

-Minie, elég lesz! -szól rám Yoongs, és kiveszi a kezemből a tűt. Nem értem mi baja. Egész nap melózom és esténként, miután haza ugrottam vacsira, elmegyek egy-két buliba. Vagyis a szegény negyedbe megyek. A buli csak akkor kezdődik mikor előveszem az aznapra kapott adagot és belövöm magamnak.

Sokat tanultam a különféle drogok hatásáról, de csak most hogy használom érzem meg igazán. A testem minden egyes nap az anyagot kívánja és olyan mint a gyereknek a cukor. Kurva jó. A szürke hétköznapjaim csak egy kis adag is megszínezi. Minél többet lövök be, annál nagyobb élvezeted ad. Már otthonra is készítettem rejtekhelyet a dugi adagomnak.

-Ne már hyung. -próbálom kábultan vissza szerezni tőle a vattát és a kanalat. Kell hogy átszűrjem a hülye port! Bár ha tovább akadályoz lehet egyszerűen felszívom. A két doboz sör és már nem is tudom hány feles csak megnehezíti most a dolgom. Yoongs kezeiből nyolcat látok és a kép eléggé vibrál, úgyhogy nem tudom eldönteni melyik az igazi. -Csak még egy kicsiiit. -vigyorgok képébe és az egyik kezét kiválasztva utána is kapok. Csak akkor jövök rá hogy nem sikerült a tervem, mikor már Yoongs ölében fekszem.  -Azta. Neked mióta van hologramos karod? Nagyon menő. -állapítom meg és jobb kezem a fejemre teszem, hogy takarja előlem a zavaró fényeket.

-Holnap iszonyatosan szarul leszel. -dörmögi a felettem levő alak. Hol is vagyok?

A kezem elveszem fejem elől és hunyorogva körül nézek, de a szoba sarkában álldogáló fekete alakon egyből megakad a tekintetem.

-Hehe. Jungkoookieee most is itt vaaagy? Te miért nem szúrod be magad? -kezdek beszélni hozzá, de hiába. Ugyan olyan morcos arcot vág, mint mindig.

-Te meg kihez beszélsz? -érdeklődik haverom. Most vagy nem látja, vagy ő is nagyon be van állva.

-Hát Jungkookról. Várj, lehet te nem így ismered. Domm...Doommia? Neeem. Dommielll. Démon bigyó. Azt állítja a legjobb de nem hiszem, hogy igazat mondd. Úgy volt, hogy megosztja velem az erejét. És láss csodát, mééég mindig magamnak kell megoldt...danom mindent. Hazuuuug.

Jungkook a monológom alatt egyre közelebb jött, és a végére már felettem áll.

-Most meg foksz öllní? -döntöm aprót oldalra fejem és kezem felemelve próbálok felérni az ő magasságára. Nem is tudom mióta használja újra a démoni kinézetét. -Ollyan a fejed mint egy naaagy vérnyúlnak. -nevetek fel a felismerésre.

-Na jó, biztos, hogy nem kellene ennyit cuccolnod. -állapítja meg Yoongs és mondatára, mintha tűt szúrtak volna a hátamba, úgy ugrok fel törökülésbe.

-Nem! Te ezzt nem érted! Nem neked vannak ilyen szüleid! Senkki se ért meg! Attól még, hogy nem vagyunk a legszegényebb család, még nekem iss lehet szar! Én is beállhatok, nem csak tííí! -ellenkezem hevesen és dőlöngélve ugyan, de sikeresen felállok, majd egy tetsző irányt kiválasztva megindulok előre.

-Minie, várj meg! Nem arra laksz! Elkapnak a rendőrök és neked véged! -siet utánam Yoongs.

-Haggyj békén ééés ne hívj így! -trappolok tovább hátra se nézve.

-Csak aludj nálam ma este. -viszi lentebb  hangerejét, de egyáltalán nem érdekel hogy mit motyog.

-Biztos, hogy NEM! Éss ne avatkozz bele az életvi...életvitelembe!

-De a barátom vagy úgyhogy nem akarom, hogy belehalj a függőségedbe! -emeli meg ismét hangját, mire megállok.

-Függőség? Barát? -ismétlem hangosan a szavakat. -Ha tényleg a barátom vagy, essen itt helyben rád egy fejsze! Majd akkor elhiszem! -indulok meg újra de kénytelen vagyok megkapaszkodni a nyirkos, hideg épület falába, ugyanis úgy megszédültem, hogy azt hittem egyből a földre kerülök.

A mögöttem lévő elhallgat, és a csend felkelti a kíváncsiságomat.
Hátra fordulva viszont nem Yoongsot látom, hanem Jungkookot. Végig nézek rajta.
Arcán ördögi vigyor és egyre lentebb haladva ruhája egyre véresebb.

Egy fa nyél, majd a fejsze éle amit felfedezek. Az egész vérben úszik és nem véletlen. Yoongs fejéből áll ki a szerszám, ő maga pedig holtan terül el a hideg kövön.