𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

A végzetem

FIGYELMEZTETÉS! 
BÁNTALMAZÁS ÉS ERŐSZAK MINT MÁR MEGSZOKHATTÁTOK, ISMÉT TALÁLHATÓ BENNE! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!
Jó olvasást!😊
-------

"Vele akarok lenni, de milyen árat kell nekem ehhez fizetnem? Az övéről nem is beszélve."

Hetek teltek el azóta, hogy Jimint ide hoztam, és napi szinten járok el a város szegény negyedébe jelentéktelenebb embereket kinyírni, minél durvább módszerekkel. Oda nem jár rendőrség, és ha meghal valaki, nem kavar akkora port.

-Vissza jöttél? -ügrik karjaimba Jimin, mire egyből kevesebb energiám lesz.

-Jimin! Már mondtam neked, hogy feleslegesen járok el ha te ennyire örülsz nekem! -kiáltok rá, és ellököm magamtól. 

Hiába ölök meg napi szinten egyre több embert, az enrőm már nem a régi. Egyre kevesebb energiám van, pedig ma már 10 embert öltem. 

-Faszom! -üvöltem dühösen és a falba ütök, amin ennek hála egy elég nagy lyuk keletkezik, Jimin pedig megrezzen és két lépést hátrál.

-Mi...a baj? -közeledik felém.

-Ne gyere a közelebe! Tűnj el! Menj a szobádba! -kiáltok rá, de mintha a falnak beszélnék. -Kibaszottul elegem van! Yong ránk fog találni, ha ennyi embert meg kell ölnöm miattad! Nem fogod fel, hogy ez az életedbe fog kerülni?? MIÉRT KELL ILYEN BOLDOGNAK LENNED!? 

Igaz. Ez az én hibám. Őt nem bántottam. Megkíméltem minden rossztól. Leszarja ha csupa véresen jövök haza. Nem érdekli ha dühöngök, mert tudja nagyon jó, hogy őt nem bántanám!

-Nyugodj meg kélek. Nem leszek legközelebb ilyen boldog, rendben? A szobámban fogok maradni és...nem eszem 2 napig, vagy... 

-ELÉG! -szorítom kezem nyakára és a magasba emelem. Ismét nem küzd, csak hagyja, hogy folytogassam. -A faszomat beléd! -üvöltöm újra és ledobom a kanapéhoz. 

Érzem a fájdalmát mikor földre ér és máris jobban vagyok. Lehet ez lesz a kulcs? Azért nincs erőm, mert egy embernek megkegyelmeztem és minden nap elszívja az energiámat? 

-Gyere velem! -parancsolok rá, és csuklóját megszorítva magam után rángatom egyenesen a pincébe.

Taehyung láncaival a helyiség közepén található oszlophoz kötöm kezeit és letépem ruháját. Tettemra Jimin farka már áll mint a cövek, pedig ezt most nem fogja megköszönni. 

Lábait derekamra teszem és egyből belevágom magam. Karmaimat oldalába méllyesztem és egyre gyorsabban húzom farjamra törékeny testét. 

Előre hajolok és vállába harapok, mire felordít és könnyei is megindulnak.

-Ah...Mit művelsz? -nyögi fájdalmasan. Igen, ez jó. 

-Sssh! Segítek magunkon. Maradj csendben. -tudom le ennyivel és nyalni kezdem sebét.

-Ahh, Yess...Daddyy...-sikítja minden fájdalmát beleadva. Már megint kezdi. Megmondtam neki, hogy fejezze be ezt a hülyeséget, amit nagy eséllyel egy angol ponróból szedett körülbelül egy hónapja, mikor nem bírtam megállni, hogy ne mutassak neki olyat amit már rég betiltottak világszerte, de az én időmben igencsak közismert volt.

Az erő egyrejobban elönti a testem, kezeimmel pedig egyre erősebben fogom körül Jimin testét. Érzem ahogyan folyik lefelé a vére, de nem hagyom abba egy menet után.

A láncok csörögnek, Taehyung a földről a vért, és már egy órája visszhangzik a pince Jimint sikitásaitól.
Egy idő után viszont Jimin elvesztette az eszméletét, így már csak a láncokat lehet hallani, és testünk találkozásakor majd elválásakor létrejött cuppogó, csattogó hangot. Én pedig nem állok meg, amíg érezem a fájdalmát.

Amikor úgy érzem, hogy elég, kihúzódom Jiminből, és ledobom lábait, Ő pedig mozdulatlanul lóg kezeinél fogva. Lába közül lassan csorog lefelé ondóm, bordái közül érré válva folyik vére végig testén, egészen a földig, ahol már egy nagy tócsa lenne, ha Taehyung nem nyalta volna fel.

-Taehyung, ha felkel, engedd el. Majd holnap jövök érte. -szólok hűséges pokolkutyámnak, és felsétálok az emeltere. Miért érzek ürességet, mindent felülmúló erő helyett?

--------------

Már csak egy rész van hátra! Remélem tetszett ez a rész is, és várjátok a lezárást! Lehet tippelni, hogy happy vagy unhappy end lesz