𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

A végzetem vagy

"Miért érzek ürességet, mindent felülmúló erő helyett?"

Már pirkad mikor vissza érek a házhoz. Elmentem "kiszellőztetni a fejem". Valójában pedig őrült módjára gyilkoltam. 
Egyre gyengébb vagyok és ez megrémít. Olyan természetesnek vettem, hogy 250 évig fogok élni, hogy bele se gondoltam, mi van ha kevesebb ideig, és az, hogy gyengülök, nem jó jel. Nagyon nem.

Hiába voltam kint egész este és gyilkoltam, nem tudtam lenyugodni. Kétségbeesetten próbálok futni a lehetetlen után. Még csak most találtam meg Jimint. Nem lehetett az enyém egyik életében sem, ez volt az utolsó esélyem! 

Berontok a házba és lerohanok a pincébe.

-Jimin! -kiáltom, de ő nem reagál. Még mindig felkötve lóg az oszlopon mozdulatlanul. 

-Azóta se kelt fel? -fordulok Taehyunghoz, ki megrázza fejét. 

-Faszom! Ébredj! -kezdem pofozgatni a fiút. -Nincs idő lazsálásra! Kibaszottul nincs! 

Azonban hiába pofozgatom, nem kel fel.

-Ébredj már a sátánért is, a fenébe! -szedem le láncait, mire a mozdulatlan test a földre hull.

Lefagyok. Egy ideig csak állok és bámulom Jimint, majd lassan leguggolok és az orra elé tartom a kezem. Várok. Várok. És még mindig csak várok, de semmi! 

-A KURVA FASZOMAT! ÉBREDJ! -rázom meg a fiút, aztán eltávolodom tőle és felegyenesedem.

-Nem haltál meg, igaz? Csak úgy teszel mintha. Viccelsz velem. Nem haltál meg. -hátrálok el a falig. -Csinálok neked reggelit. Addig szedd össze magad, különben nem kapsz. -jelentem ki és felmegyek a konyhába, hogy nekilássak.

Fél óra alatt el is készül a finomság, így gőzölgő tányérral térek vissza az alagsorba. 

A tányér a kemény kövön darabokra törik. Sípol a fülem, és a fejem őrülten lüktet. 

-KELJ MÁR FEL! NYISD KI AZT A KIBASZOTT SZEMED! ÉN HALOK MEG, NEM TE! 

Dühösen rugok Jimin testébe. Üvöltésem valószínűleg két utcára is hallani lehet. Őrült módjára verek le mindent a pincében levő polcokról, közben végig dühöngve ordítok, hogy elnyomjam a gondolataim. 

Egész eddigi idő alatt azon voltam, hogy megvédjem az általam teremtett démon elől, erre én öltem meg! Én végeztem Vele!

-Meghalt. -motyogom magamban. -Meghalt! -ismétlem hangosabban. -MEGÖLTEM!!! -üvöltöm kikelve magamból. -Áááááááá!!!!

Taehyung értetlenül néz rám, mikor a földre rogyok fáradtan. Hiába öltem meg oly sok embert, nem lett több energiám. Nem Jimin volt az oka, hanem az, hogy felettem eljárt az idő. Nincs sok hátra. 

-Taehyung, vigyél a purgatóriumba. A pokol és menny közé. -parancsolom meg pokolkutyámnak, ki ugyan óckodva, de teljesíti kérésem. Ezen a helyen van az úgy nevezett tisztító tűz, azok számára akik a mennybe fognak kerülni, hogy angyallá változzanak, csak van egy apró hibájuk amit megtisztít a tűz. Ha valaki nem él megfelelő életet, és nem szerez elég tapasztalatot, akkor az ujjászületik. Ha viszont jól élte életét és megfelelő tudást szerzett a földön, feljuthat a mennybe. Pokolba pedig a háromszoros bűnös életűek jutnak. Akik háromszor egymás után rossz útra tért életet élnek, a pokolra jutnak és nem születhetnek újjá.

Nekem a purgatóriumban nincs helyem. A démonok maga a bűn megszentesítői. Ha a tisztító tűz elér hozzám, elpusztít, hisz minden gonoszságot kiéget belőlem. A démonok pedig nem kerülhetnek a mennybe. Nem kerülhetnek sehová. Végleg elégek.

-Menj el. Hagyj itt. És keress egy új gazdát. -köszönök el Taehyungtól, a bundájába simítva. Taehyung meghajol előttem, majd ellohol.

Egyedül ülök a purgatóriumban. Előttem a föld távolról. Tőlem jobbra a menny, balra pedig a pokol bejárata, a tűz pedig hamarosan elér hozzám.

3...2...1...

Éget a fájdalom ami átjárja a teljes testemet. Forróságot érzek és Rá gondolok. Valószínűleg újjá fog születni, mivel a mostani élete bűnös volt miattam. 

Lehunyom szemeim és hagyom, hogy minden elmújjon. Minden fájdalom. Minden gondolat. És minden érzelem amit Iránta tápáltam valaha. Utoljára még hallom csilingelő hangját, ahogyan nevetve mondja azt a számomra idegesítő mondatot, hogy "Yes Daddy"... Túl jó volt hozzám. 
Ég veled világ... ég veled Jimin.

Vége