𝕐𝕖𝕤 𝔻𝕒𝕕𝕕𝕪 |𝐉𝐢𝐊𝐨𝐨𝐤 𝐟𝐟| [B̶e̶f̶e̶j̶e̶z̶e̶t̶t̶]

Nagy hiba volt

Az erő percek alatt elönti a teljes testemet és sebeim gyors gyógyulásba kezdenek.

-Kösd be a sebed. -mondom Jiminnek, de ő megrázza a fejét.

-Még nem gyógyultál meg teljesen. -sziszegi összeszorított fogai közt.

-Bolond kölyök. El fogsz vérezni, vagy elfertőződik a sebed és meghalsz. Akkor nem lesz több fájdalom amiből erőt nyerhetek. 

-Nincs fent kötszer. Se fertőtlenítő. Ha akarnám se tudnám lekezelni. -szorítja össze szemeit beszéde közben. 

-Te teljesen megőrültél? -emelem meg hangom. Azért akarom elhagyni, hogy biztonságban legyen, erre vissza jöttem és megöli magát hogy megmentsen. Mi értelme volt akkor elhagynom? 

Ha most kihúzom a lábából a karmaim, pár perc alatt el fog vérezni, és lehet meg se találom addig a kötszert ami neki kell. Ráadásul most komolyan egy halandó életét tervezem megmenteni? 

-Rendben, hol van az a hülye kötszer? -kérdem hosszas hallgatás után, mialatt majdnem az egész életemet átvetettem magamban. Sőt, talán még az emberiség és démonok létezésének értelmét is. 

Válasz azonban nem érkezik. Nyugtalanítóan nagy a csend, és a nyugalom.

Felkapom a fejemet, és meglátom hogy Jimin a mellette levő ágyra dől, szemei pedig már alig vannak nyitva.

-Hé, hé, hé! Ne most veszítsd el az eszméletedet kölyök! -rázom meg vállánál fogva szabad kezemmel.

-Mmmm... -kapok értelmetlen reagálást. 

-Hol van a kötszer? -teszem fel újra a kérdést, immár hangosabban. 

-Lehnt...-suttogja olyan halkan, hogy alig hallom. 

-Mi? Hol?

-Kony...ha. -lihegi, és fülem már majdnem szájához ér, olyan közel kellett hozzá hajolnom, hogy halljam szavait.

-Oké. Most lemegyek. Te pedig mindkét kezedet a lábadra szorítod amíg nem jövök. -teszem kezeit az enyémre, hogy amint kihúzom karmaim a lábából, azonnal oda tudja nyomni tenyerét. 

3...2....1...

Kihúzom a kezemet, Jiminét a sebre nyomom, és villám gyorsasággal érek szekrényéhez, ahonnan kikapok egy nyakkendőt és mielőtt lemennék a konyhába a kötszerért, erősen a vérző seb felé kötöm. Ez lassítja a vérzést. 

-Mindjárt jövök. Maradj ébren!

A konyhába érve ott találom Jimin anyját, aki a 3D nyomtató előtt ül és a híradót nézi közben. A mai világban ez a vacsora készítést jelenti.
Mivel itt van, így nem mozdíthatok el semmit a helyéről, a keresés közben.
Bedugom a fejemet a szekrényekbe és az egyikben meg is lelem amit keresek. Óvatos, lassú mozdulattal nyitom ki a bútor ajtaját és veszem ki a ládikót belőle. 

A szobába vissza érve Jimin már teljesen elterült a földön és a keze sincs rajta combján. 

-Fenébe! -sietek mellé, a dobozt kinyitom és számomra teljesen ismeretlen eszközöket vélek felfedezni benne. Kenőcsök amikre csak angol magyarázat van írva, és a nevük hallásból se ismerős. Mit kezdjek ezekkel? Mikor ember voltam ilyenek egyáltalán nem léteztek. Ráadásul angolul van a magyarázat. Miért angolul??? 

-Jimin, Jimin ébredj. -pofozgatom gyengéden a fiú arcát és  magamhoz húzom, amennyire csak tudom. Verejtékkel teli arcára nézve egy emlékkép villan fel bennem. Mikor át lettem változtatva démonná. Amikor megmart az a barom... Szenvedtem a fájdalomtól, másnapra viszont minden elmúlt. 

Mi lenne ha átváltoztatnám? Akkor velem lehetne örökké, és a sebe is rendbe jönne se-perc alatt. 

De...Songal se lett jó vége. Mi van ha Jimin át se akar változni? Ráadásul nekem már csak maximum 50 évem van hátra, neki viszont le kellene élnie 200 évet. Arról már nem is beszélve, hogy a lelke megsemmisülhet. Nem születhet újjá soha többé.