Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

22.

El is kezdődött a játék. Megforgattunk egy üres üveget és akinél megállt annak kellett eldöntenie, hogy felel vagy mer. Ha valaki nem akart válaszolni a kérdésre vagy nem akarta megcsinálni a merést, innia kellett. Nem is akármit, tequilát. Valaki testrészéről le kellett nyalni a sót --lehetett a saját karjáról is akár--, le kellett húznia a kiöntött italt, majd egy citrom vagy lime cikket meg kellett ennie.

Már egy jó ideje játszottunk, de rajtam még csak 2x állt meg az üveg. Általában az tette fel a kérdést vagy az mondott egy feladatot, aki megpörgette az üveget.

Az üveg pörgött, pörgött, pörgött, majd elkezdett lassítani. Astoria, Daphne, Mattheo, Zabini, egyre lassabban forgott és azt hittem a mellettem ülő Theon meg áll, de nagyot tévedtem.. Nálam állt meg. Az üveget az unokatestvérem pörgette meg.

~Na Beth, felelsz vagy mersz?~ nézett Daniel és mindenki rám. Nem tudom, hogy mit keres még mindig itt.

~Felelek!~ vágtam rá. Tudom, hogy nála nem lehet merni, mert számodra lehetetlen feladatot szab ki. Ez történt nem rég Pansyvel is.. Azt mondta neki, hogy csókolja meg a legközelebb ülő fiút, majd kezdjen el neki sztriptizelni. Az egyik oldalán én ültem a másikon Draco.. A lány inkább tequilázott és az én nyakamról nyalta le a sót.

~Mi történt a kezeddel?~ észre vehette a lila foltokat. Meghült a levegő, mindenki elhallgatott.

~Csak egy apró baleset..~ hazudtam.

~És az igazság?~ kérdezte átlátva rajtam. Ahhoz képest, hogy ritkán látjuk egymást, elég jól ismer..

~Ez az igazság..~ mondtam és elkezdtem birizgálni a karkötőimet.

~Ugyan..~ nevetett fel hitetlenül.~ Tudom, hogy nem csak egy baleset! Mindkét kezeden van lila folt.~ szűkítette össze a szemeit.

~Nem mehetnénk tovább?~ kérdeztem és már nyúltam volna az üvegért, de az unokatestvérem gyorsabb volt.

~Nem! Mond el az igazat!~ követelte.

~Daniel ne csináld már!~ nevettem most én hitetlenül.~ Csak bevertem a kezeim. Ennyi történt.

~Melyikőtök csinálta ezt?~ vádolta meg a barátaim és felállt a helyéről.

~Tessék?~ ámult el Theodore.~ Azt hiszed képesek lennénk bántani Lizát?~ kérdezte dühösen és ő is felállt.

~Theo hagyd..~ mondtam lehajtott fejjel.

~Én kinézem mindőtökből! Főleg belőled!~ mutatott Mattheora dühösen.

~Egy ujjal se nyúlnék Aurorához!~ állt fel Mattheo is.

~Srácok, kérlek!~ szóltam halkan.

~Most azonnal elmegyünk!~ húzott fel a helyemről Daniel.

~Daniel! Eressz el!~ szóltam rá, de semmi.

~Szépen haza viszlek!~ mondta és tovább rángatott, de én egyhelyben megálltam és kirántottam a kezem az unokatestvéreméből.

~Elmondtam, hogy nem megyek haza!~ emeltem fel a hangom, láttam, hogy eléggé meglepődött.~ És hogy mered a barátaimat megvádolni? Szerinted miért jöttem el otthonról? Ráadásul pont azokkal az emberekkel, akik mellett biztonságban érzem magam?~ üvöltöttem le a fejét. Hát az biztos, hogy mindenki kijózanult szinte azonnal.