Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

21.

~Jönnek a fiúk!~ mondta Pans Delphini helyett

~Hé lányok! Van még hely számunkra?~ kérdezte egy vadító vigyorral Theodore.

~Persze!~ mondta Daphne azonnal. Hát én azonnal lejjebb merültem, az orromtól felfelé látszódtam ki.

~Te mit csinálsz?~ nevetett Zabini rajtam. Csak szúrósan néztem rá. Hát nem sikerült elhallgattatni, mert mindenki elkezdett nevetni rajtam..

~Nem akarsz kibújni a víz alól?~ nézett rám gyerekesen Theodore. Csak megráztam a fejem --már amennyire tudtam--, hogy nem.

~Ugye tudod, hogy így is látszik a bomba tested?~ mosolygott rám Pansy, mire összeszűkítettem a szemeim.

~Mielőtt megérkeztetek, pont arról beszéltünk, milyen tökéletes teste van Lizának!~ mesélte Delphini a fiúknak, én pedig levörösödtem és a víz alatt kezdtem takargatni a testem.

~Hát az biztos!~ nézett végig Malfoy.

~Na jó! Ne az én testem legyen a téma!~ húztam ki a fejem a vízből.

~Nahát előjött a kishableány!~ szórakozott Theodore.

~Pofa be Aranyhaj!~ csúfoltam ki és kinyújtottam rá a nyelvem.

~Vigyázz a rákjaid leharapják a nyelved, ha tovább nyújtogatod!~ figyelmeztetett mosolyogva.

~Hé! Az én rákjaim az én parancsom követik!~ mondtam majd amint kimondtam el nevettem magam, a többiek már az aranyhajnál jót nevettek.

~Várj! Miért aranyhaj?~ kérdezte Delphi nevetve.

~Mert kisebb korában szőke haja volt és kb a válláig ért.~ mosolyogtam a fiúra.~ Azt hiszem van itt róla kép.~ mosolyodtam el ördögien.

~Ne merd!~ figyelmeztetett Theo.

~Látni akarjuk!~ kiabálták a lányok.

~Máris hozom.~ szálltam ki.

~Há! Azt már nem fogjátok látni! Elégettem.~ mosolygott diadalittasan a fiú.

~Dehogy égetted el!~ nevettem.

~Mi?~ hökkent meg, mikor meglátta mire készülök.

~Itt van!~ álltam fel egy székre, hogy a polc tetejéről levegyem a képet. Sikeresen levettem és oda vittem a lányokhoz. Nem mentem vissza a jakuzziba, csak a lányokhoz hajoltam. Pont úgy hajoltam oda, hogy Mattheo volt az egyik odalamon a másikon Delphi.~ Cuki igaz?~ mosolyogtam ördögien.

~Ezt még visszakapod, ugye tudod?~ nézett rám szúrosan.

~Nyugodtan mutogass képeket rólam.~ mosolyogtam rá.~ Szerény személyemről egy ciki kép se készült.~ mosolyogtam most én diadalittasan. A képet visszaraktam a helyére és mire vissza akartam mászni, hírtelen Astoria és Delphini között eltűnt azaz egy embernyi távolság. Így Mattheo és Delphi között ültem.

Még beszélgettünk egy kicsit, majd éjfél körül visszamentünk a szobáinkba. Még Delphivel is beszélgettünk egy darabig, majd mindketten bealudtunk.

~Jó reggelt!~ jött be hozzánk valaki, vagy inkább valakik. Én csak felnyögtem egy "hagyatok már" vagy valami hasonlót.

~Ki az ágyból lányok!~ szólt egy másik hang.~ Hasatokra süt a nap!~ húzta ki a függönyt, amin világosság áramlott be.

~Ne!~ duzzogta Delphi, miközben én átfordultam a másik oldalamra és magamra húztam a takarót.

~Na de lányok!~ szólt egy harmadik hang. Egyből felkaptam a fejem az ismerős hangra, de nagyot kellett csalódnom, nem az állt az ajtóban akit én hittem.