Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

46.

~Szóval Miss Bole, miért volt a könyvtár zárolt részén?~ kérdezte Dumbledore az asztala előtt ülve.

~Én csak.. én..~ lehajtottam a fejem és inkább csendbe maradtam.

~Maga keresett egy bűbájt, amivel visszafordíthatja a felejtésátkot, amit az édesanyjára szórtak.~ látta át a helyzetet azonnal. Meglepődtem, hogy tudja mi történt.

~Honnan..?~ kérdeztem volna, de a férfi közbe vágott.

~Tudom? A nagymamája írt nekem az iskola kezdetén, hogy figyeljek magára és ne hagyjam, hogy ostobaságot csináljon.~ mosolyodott el halványan.

~Ha ki akar rúgni csak tegye meg, de Mattheot ne rúgja ki. Kérem!~ néztem a szemébe.

~Nem akarok senkit kirúgni.~ nevetett fel, mire kérdőn néztem rá.

~Nem akar?~ kérdeztem vissza meglepődve.

~Nem.~ rázta meg a fejét.~ A házvezetőjük kiszabja a büntetésüket.

~Értem.~ néztem le. Van egy olyan érzésem, hogy nem csak ezt akarta mondani.

~Piton Professzor mondta, hogy~ na ez már most nem kezdődik jól.~ tud gondolatokat olvasni.~ a szemeim majdnem kiestek a helyükről.~ Bűbáj használat nélkül. Mesélne nekem erről?

~Öhmm..~ nem kellett volna elmondanom Pitonnak..

~Mikor kezdett gondolatokat hallani?~ érdeklődött.

~Körül-belül tavaly ilyenkor..~ válaszoltam és az ujaimmal kezdtem babrálni.

~Hogy kezdődött? Fej fájás? Hányinger? Kisebb rosszullétek?~ kérdezősködött tovább.

~Fej fájás.~ válaszoltam, mintha félnem kéne.

~Azóta gondolom erősödtek ezek a fájások, ugye?~ Csak bólintottam.~ Mostanában szokott lenni rohama? Például nem tudja irányítani, hogy mikor hallja a gondolatokat?

~Igen..~ felnéztem az igazgató szemébe.~ Eddig kétszer volt.

~Ezeket, az érzelmek váltják ki. Főleg a harag, a félelem és a szomorúság.~ tájékoztatott. Nem is tudtam.. Jobban kell figyelnem az érzelmeimre.~ Segíthetek ezt a képességet fejlesztni, ha szeretné.~ ajánlotta fel, mire felcsillant a szemem.

~Szeretném.~ néztem Dumbledore szemébe határozottan.

~Rendben.~ mosolyodott el, mintha tudta volna, hogy ezt fogom mondani. Mondjuk ki az a hülye, aki nemet mond egy ilyen ajánlatra?~ Minden hétköznap délután, az órái után, várom Miss Bole, a Szükség szobájában.~ utasított, mire bólintottam.~ Van valami kérdése?~ kérdezte még.

~Nincs.~ válaszoltam, mire ő bólintott.

~Akkor elmehet!~ mondta, én felálltam és már mentem is az ajtó felé.~ Miss Bole!~ szólt utánam az igazgató úr. Kíváncsian visszafordultam.~ Erről egy szót se senkinek!~ bólintottam, majd kinyitottam az ajtót és kimentem. Mattheo már kint várt.

~Na? Mi történt?~ kérdezte aggódva.

~Semmi.~ mosolyogtam rá és összekulcsoltam az ujjainkat.~ Menjünk pihenni.~ bűntudatom van, hogy nem mondtam el neki, dehát Dumbledore mondta, hogy ne mondjam el senkinek..
Csendben sétáltunk vissza a szobába. Mattheoékhoz mentünk. Csak befeküdtünk az ágyba és már aludtunk is. Vagyis csak majdnem. Én nem tudtam.. A bűntudatom nem hagyta.~ Matt.. ébren vagy?~ suttogtam, mire egy hümmögést hallottam.~ Dumbledore tudja, hogy tudok gondolatokat olvasni..~ nyögtem ki, mire egy hümmögést se hallottam.~ És segít tovább fejleszteni, uralni.~ mondtam el neki a "titkom".~ Dumbledore azt is mondta, ne mondjam el senkinek..~ tettem még hozzá, ekkor felém fordult.