Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

87.

~De velünk maradt. Ide bent! Ahogy Fred is! És Rémus, Tonks. Mindnyájan. Nem haltak meg hiába.~ visszafordult Voldemorttal szembe, aki csak nevetett.~ De te úgy fogsz! Mert tévedsz! Harry értünk halt meg! Mindnyájunkért!~ ekkor előhúzta a süvegből Griffendel kardját.~ Még nincs vége!~ mondta, mire Potter kiugrott Hagrid kezéből. Mindenki felé kapta a fejét. Harry megtámadta a kígyót, de hiába. Semmi baja nem lett.. Voldemort rá támadt a Harryre, míg ő menekülni próbált.

Elszabadult a káosz. Sokan a Nagyúr mellett álltak, míg sokan ellene fordultak. Narcissa, Lucius és Draco elmenekültek azonnal. Ők tették jól. Sok szülő ellezdte megbosszulni, hogy a gyermeke nem állt át Voldemort oldalára. Míg én oda mentem Daphnehoz. Letérdeltem mellé és néztem a legjobb barátom holttestét. A könnyeim akaratlanul is de kifolytak.

~Annyira sajnálom..~ fogtam meg Enzo kezét.~ Sajnálom..~ suttogtam és csak hagytam, hogy a könnyeim áztassák a ruhám.

~Rori..~ fogta meg a vállam Matt. Ekkor bevillant valami.. A bosszú vágy szinte azonnal elöntött.

~Megölöm.~ álltam fel már kicsit sem sírva.

~Rori.~ állított volna meg a barátom. Nem igazán sikerült. Én elindultam Voldemort felé.

~Voldemort!~ kiáltottam a nevét, mire felém nézett.~ Megszegted a szavad!~ váltott szemem színt.~ Azt mondtad nem fogod bántani a barátaim!~ mondtam dühösen és közben felé mentem. Elkezdtem támadni őt. Minden igémet kivédte, sőt még hátra is repített egy védővarázsával.

~Azt hiszed te fogsz legyőzni?~ nevetett gúnyosan. Szinte azonnal felálltam és elindultam volna felé, de Mattheo visszafogott. Voldemort újra Harryvel kezdett harcolni.

~Elég volt Aurora!~ húzott valami menedékhez és már is a falnak tolt.~ Nem kockáztathatod az életed folyamatosan!~ kiabált rám Mattheo.

~Mégis miért nem? Az egyik barátunk holtan fekszik itt!~ mutattam le a földre ahova időközben elhozták Enzo hulláját.~ Szerinted nem fogom megbosszulni?~ kérdeztem újra könnyes szemekkel.

~Megbosszulhatod, de előbb a barátaidnak van szüksége a segítségedre!~ nézett a védekező barátaim felé. Éppen vesztésre álltak.. Azonnal elindultam feléjük és amint eléjük értem, megvédtem őket a legerősebb védőbűbájjal, amit ismertem.

~Jól vagy?~ fogta meg a vállam Theodore.

~Jobban leszek, ha bosszút álltam..~ néztem Mattre, aki lemondóan sóhajtott. Ismét elindultam Voldemort és Harry felé. Vagyis inkább elkezdtem őket keresni, mert nem igazán találtam semelyiküket.
Végül meglettek. Éppen Harry állt vesztésre, így gondoltam besegítek. Harmadik félként szálltam be a játékba. Annyi különbséggel, hogy Voldemortot támadtam a gyilkos átokkal. Így sikerült legyőzni őt. Voldemort elporladt. Amint ez megtörtént én hátra estem és Harryt is hátra lökte az én széllökésem.

A fejemet fogva ültem fel. Próbáltam felfogni, hogy tényleg vége van.

~Aurora!~ hallottam Mattheot magam mögül.~ Jól vagy?~ állt meg előttem és nyújtotta mindkét kezét, hogy felsegítsen.

~Azt hiszem.~ álltam fel, de meg is szédültem, úgy tartott meg a fiú, nehogy elessek.~ Vagy mégsem..~ kapaszkodtam Matt kezeibe.

~Ez nagyon felelőtlen volt!~ szólt rám azonnal, mire lesütöttem a szemem.~ De örülök, hogy nem esett bajod.~ húzott egy szoros ölelésbe.

~Akkor nem haragszol?~ kérdeztem meglepődve és kicsit elhúzódtam, hogy a szemébe tudjak nézni.~ Hogy megöltem az apád?~ tettem hozzá aggódva és félve.

~Nem.~ fogta meg az arcom.~ Rengeteg mindenkit ölt meg, közöttük a barátainkat is. Veszélybe sodort téged és a családom.~ nézett a szemembe.~ Sose tekintettem az apámnak.~ mondta, mire kicsit megkönnyebbülve kifújtam egy adag levegőt.~ De soha többé ne csinálj ilyet!~ mondta már szigorúbban, de mosolyogva. Halványan elmosolyodtam és már közelebb hajoltam a fiúhoz, hogy megcsókoljam.