Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

80.

~Ezt.. Ezt hogyan?~ akadt el a szava Mattnek.

~Sok mindent kell mesélnem..~ fogtam meg Mattheo kezét és az ágyhoz vezettem. Leültünk és mindent elmeséltem, ami velem történt.. Csendben végig hallgatott és próbálta feldolgozni az infókat.~ Haragszol?~ kérdeztem óvatosan.

~Ki tud még erről?~ kérdezte feszülten.

~Senki.~ válaszoltam kicsit összezavarodva.

~És senki más nem is tudhat róla.~ nézett a szemembe.~ Ha apám megtudja, mire vagy képes.. El se merem képzelni mit tehet veled, az erőddel..~ mondta kicsit ijedten.

~Ne aggódj.~ fogtam meg az arcát, amit visszagondolva nem kellett volna.~ Nem fog bántódásom esni.~ néztem a szemébe. Nagyon közel voltunk.. Iszonyúan közel. És csak a puha szájára tudtam gondolni. A csókjaira és az ölelő karjára. Aztán Matt, meg is csókolt. Szinte azonnal visszacsókoltam.

~Valamit el kell mondanom..~ suttogta, mikor elváltunk. Azonban azt amit el akart mondani, már nem tudta.

~Matty!~ nyitott be az ördög. Mattheo azonnal elhúzódott tőlem.~ Itt meg mi folyik?~ kérdezte Dukelow hisztis hangon.

~Semmi, amihez közöd lenne.~ néztem rá idegesen.

~Celestina!~ jött a lány után Pansy.

~Szerintem igen is közöm van ahhoz, hogy mit csinálsz a barátommal egy szobában!~ vágott vissza, mire szánakozva néztem rá.

~A middel?~ nevettem ki a lányt.

~Szerintem jól hallottad.~ fonta maga előtt össze a kezét. Egyre mérgesebben néztem rá.

~Rori..~ szólalt meg Mattheo halkan, közben lenézett a kezére. Kérdőn néztem a fiúra.~ Celestinaval tényleg együtt vagyunk..~ nyögte ki, mire a szám tátva maradt. Most jól értettem? Jó persze elhagytam.. De mivan?

~Tessék?~ álltam fel idegesen.

~Te mondtad neki, hogy lépjen tovább.~ állt még mindig az ajtóban Dukelow.

~Meg tennéd, hogy kimész?~ nézett kicsit idegesen Mattheo is a lányra. Szemet forgatva ki is ment, ahogy Pansy is. Vagyis csak ki akart menni.

~Pansy te maradj!~ szóltam a lány után, aki visszalépett a szobába és bezárta maga után az ajtót.

~Hadd magyarázzam meg!~ szólt Mattheo, mire dühösen rá néztem.

~Mit? Azt, hogy megfogadtad a tanácsom? Vagy azt, hogy az után mondtad el, hogy barátnőd van, hogy megcsókoltál?~ kérdeztem idegesen, miközben láttam, hogy Mattheo is dühös lett.

~Igaza van Celestnek.. Te mondtad, hogy lépjek túl rajtad.~ nézett mérgesen a szemembe.~ Akkor most miért haragszol és feltékenykedsz?~ kérdezte kicsit összezavarodva, de ugyan úgy dühösen.

~Féltékeny vagyok?~ kérdeztem vissza.~ Igen! De nem azért haragszom rád, mert tovább léptél!~ próbáltam egy kicsit lenyugodni.~ Hanem, mert megcsókoltál, úgy hogy barátnőd van! És még csak szólni se szóltál róla!~ néztem most már szomorúan és csalódottan Mattheora.

~Rori..~ sóhajtott a fiú, mire elfordultam tőle. Nem akarom, hogy lássa a könnyeim.

~Ki mennél?~ kérdeztem már majdnem sírva.

~Aurora..~ szinte felnevetett.~ Ne játszd már meg magad!~ mondta felszínesen, mire felé fordultam.

~Megjátszani?~ hullottak le a könnyeim az arcomon.~ Már mint azt, hogy megint összetörted a szívem?~ kérdeztem már sírva.~ Azt hogy reményt adtál, hogy talán újra együtt lehetünk?~ sírtam el magam teljesen. Azért próbáltam tartani magam. Láttam, hogy Mattheo megsajnált..