Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

23.

Nagyon jót szórakoztunk a faluban. Szétnéztünk, bementünk egy-két boltba. Este pedig a lányokkal kicsit jobban éreztük magunkat. Reggel pedig a fiúk takarítottak.

2 nap telt el a nagy kiborulásom óta. Ma érkeznek Adamék.

~Szóval Mattheo nem tudja, hogy Adam egy 4 éves kis srác?~ kérdezte Delphini.

~Ha Theo nem mondta el neki, nem.~ mosolyogtam ördögien. A lányokkal délelőtt beültünk a jakuzziba. Csak mi lányok voltunk benne és beszélgettünk, a fiúk valahol a házban voltak.

~Tudod nagyon féltékeny ám.~ mosolygott Pansy.

~Ki?~ néztem a lányra.

~Mattheo. Azt hiszi valami velünk egyidős helyes paliról beszélsz folyton.~ mondta nevetve a lány.

~Ugyan!~ legyintettem.~ Nem is féltékeny! És amúgy is, mire lenne?~ a lányok csak elmosolyodtak.

~Liza! Vedd már észre, hogy a bátyám beléd van zúgva!~ csapott felém egy adag vizet Delphi.

~Tessék?~ nevettem fel.~ Ilyen marhaságot! Hisz ő még elköteleződni se képes!~ nevettem tovább, de a lányok kicsit se nevettek.

~Liza, ez most komoly!~ mondta Pansy és lefröcskölt ő is.~ Nem vetted észre hogyan néz rád?

~Istenem!~ szólalt meg Tori.~ Ölni tudnék, hogy egy pasi úgy nézzen rám, ahogy rád néz Mattheo!~ mondta a lány mosolyogva. Én Daphnera néztem, ugyan is azt senki sem felejtette el, hogy ők kavartak --legalábbis én nem--.

~Ne aggódj!~ nevetett fel Daphne, mikor meglátta, hogyan nézek rá.~ Én már a kezdetektől tudtam!~ fröcskölt ő is le.

~Dehát, ha tudtad, hogy mást szeret-

~Kicsim, nekem is kell egy kis kikapcsolódás néha.~ kacsintott rám, mire felnevettem.

~Na jó! Most már kiszállok inkább! Nem sokára megjön Adam.~ mosolyogtam kicsit ördögien.

~Igazad van.~ szállt ki Pansy és Daphne.~ Kivancsi vagyok már arra a helyes srácra!~ kacsintott Daphne, gondolom a fiúk mögöttünk álltak.

~Most akartunk szólni, hogy nem sokára megérkeznek.~ mosolygott Theo.

~Nagyon jó!~ tekertem magam köré a törölközőm.~ Akkor irány le!~ indultam el.

~Biztos jó ötlet, hogy ez az Adam gyerek idejön?~ hallottam Mattheot. Talán tényleg féltékeny egy kicsit.~ Már nem azért Theo, biztos jó arc, de rajtad és Rorin kívül senki sem ismeri.

~Ne aggódj haver! Ha megismered, rá fogsz jönni, hogy tényleg jó arc!~ nevetett Theodore, majd mellém sietett.

~Nem mondtad el neki?~ néztem fel a fiúra.

~Nem. Hadd legyen egy kicsit féltékeny.~ mosolygott rám, én pedig elnevettem magam.

A nappaliban telepedtünk le és vártuk, hogy megérkezzenek Theodore unokatestvérei.

~Na és mit kell tudni Adamről?~ mosolyodott el ördögien Delphi. Tudja, hogy ezzel csak bosszantani fogja Mattheot.

~Hát.. Ő a legédesebb fiú a földkeregségen!~ mondtam mosolyogva.

~Csak nem csokiból van?~ gúnyolódott Mattheo.

~Neked meg mi bajod?~ néztem rá, most már kicsit se mosolyogva.

~Csak az elmúlt 2 napban semmi mást nem hallottunk tőled csak, hogy Adam így, Adam úgy!~ állt fel a fiú és töltött magának egy kis whiskyt. A lányok majdnem felnevettek, de sikerült visszafogniuk magukat. Én pedig most döbbentem rá igazán, hogy Mattheo tényleg féltékeny. Nem is kicsit.