Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

11.

Mikor visszamentem a szobámba, a fiúk és Daphne a fürdőszoba ajtó előtt álltak.

~Mi van itt?~ lepődtem meg.

~Pansy bezárkozott a fürdőbe.~ válaszolt Theo.

~És semmivel nem tudjuk kihozni onnan.~ mondta Zabini. Végig Theodoreon volt a szemem.

~Mit csinál bent?~ néztem Daphnera, aki hallgatózott.

~Sír..~ válaszolt.

~Menjetek odébb.~ indultam az ajtó felé. Megpróbáltam kinyitni, de nem jött össze.

~Ne próbálkozz. Már próbálták egy párszor.~ szólt közbe Violetta. Rápillantottam, majd vissza az ajtóra.

~Pansy én vagyok az, Liza!~ kiabáltam be.

~Egyedül akarok lenni!~ kiabált ki sírva.

~Kérlek engedj be!~ próbáltam kedvesen győzködni, de mindhiába. Viszont ha szépen nem megy, majd csúnyán fog.~ Na jó Pansy Parkinson! Most azonnal kijössz és nem bőgsz szánalmasan egy barom miatt!~ mondtam dühösebben.

~Liza!~ szólt rám Daphne

~Kijössz, lefekszel aludni, és mindenki visszamegy a szobájába!~ utaltam a fiúkra, ekkor zárkattanást hallottunk és egy ajtó nyitást láttunk. Pansy kisírt szemekkel lépkedett ki a fürdőből.~ És most mindenki húzzon aludni!~ mondtam dühösen, majd én is visszabújtam az ágyamba.

Másnap én keltem a legkésőbb. Megint. Mikor leértem a nagyterembe, a barátaim mind csendben ültek.

~Reggelt!~ ültem le Mattheo és Theo közé, Nickel szembe.

~Jó reggelt.~ mondta gúnyosan Theo.

~Neked mi bajod?~ néztem a legjobb barátomra.

~Inkább mi nem.~ duzzogott Zabini is. Ránéztem a barátomra, aki megvonta a vállát.

~Oké, mi ütött mindenkibe?~ néztem körbe.~ Miért van ilyen csend a leghangosabb részen?

~Mondjuk, ha Astoria nem fekszik le a barátommal, aki most már az exem, akkor minden rendben lenne.~ mondta Pansy dühösen.

~Vagy ha Pansy hajlandó lenne meghallgatni engem.~ tette hozzá Astoria szintén dühösen.

~Pansy.~ néztem a barátnőmre.

~Megyek órára!~ állt fel a lány és elindult órára, Daphne, Theo és Zabini mentek utána. Ránéztem Torira.

~Teljesen felesleges akármit mondanom neki. Megy a saját feje után.~ állt fel Astoria is.~ Jösztök órára?~ nézett ránk.

~Igen.~ mondták egyszerre. Ők is elmentek én pedig egyedül reggeliztem. Vagyis majdnem..

~Te jössz Liza?~ kérdezte a barátom.

~Ha megreggeliztem.~ néztem a kajámat és a homlokom masszírozni.

~Rori.~ szólított meg a még mellettem ülő Mattheo.

~Mattheo majd megyek!~ rivalltam rá.

~Csak azt akartam mondani, hogy ha nem csinálsz valamit, ez a csapat két felé oszlik és az nem lesz jó.. ~ mondta őszintén, majd felállt és elment a barátaink után.

Nagyon érdekes óráink voltak. Mivel Pansy nem áll szóba Astoriaval, így akik Pans mellett állnak, azok egyik órán se ültek együtt azokkal, akik Tori oldalán állnak. Én szinte mindegyik órán Delphivel ültem, mert Daphne haragszik rá, mert nem Pansy oldalán áll. Már most elfajultak a dolgok..

Délután akartam megbeszélni velük ezt a dolgot, de olyan makacsak, mint az öszvér.

~Szia! Mit csinálsz délután?~ adott egy csókot Nick. A barátaimra néztem, egyből találkozott a tekintetünk Mattel.