Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

64.

A bál után pár nappal Pansy és Theo haza mentek. Szóval megint kezdődhettek a rohamok..

~Jó reggelt!~ mosolygott anyu boldogan az asztalnál ülve.

~Reggelt!~ ültem le vele szembe. Kicsit furán nézett rám. Talán, mert kócos voltam és azt se nagyon tudtam, hogy hol vagyok.

~Minden rendben?~ kezdte vizsgálni az arcom.

~Mhmm.. Csak fáradt vagyok.~ mosolyogtam most őszintén.

~És mi újság Mattheoval?~ kezdte a kikérdezésem.

~Tegnap írt.~ szedtem a tányéromra gofrit.~ Minden rendben van vele.~ mosolyogtam most már a kamu mosolyommal. Mattheo nem írt le mindent.. Dracot megkértem, hogy titokban számoljon be nekem mindenről. Ami meg is történt. Kiderült, hogy Matt nem szakított velem és a bálon történtek is. Ezért meg is kínozta az apja..

~És Pansyék hogy-hogy ilyen hamar elmentek?~ érdeklődött a kavéját iszogatva.

~Pansy ment Blaiset meglátogatni, Theo pedig az unokatesóihoz ment.~ mosolyogtam rá. Adamet is régen láttam már.

~És nincs valami, amit el szeretnél mondani?~ kérdezte teljesen ártatlanul.

~Öhm..~ gondolkoztam el.

~Mattheoval kapcsolatban.~ tetette tovább az ártatlant. Csak nem jött rá, hogy Matt halálfaló. Remélem semmit sem tud..

~Ne-nem tudom mire gondolsz..~ ittam bele félve a kávémba.

~Hát, tudod.. Te és Mattheo..~ gondolkozott hogyan mondja el.~ Lefeküdtetek már?~ kérdezte meg nyíltan. Na erre a kérdésre nem számítottam.. Azonnal félre is nyeltem az italom. Ott köhögtem anyám előtt, mint egy szerencsétlen.

~Anya..~ köhögtem továbbra is.~ Én- mi-..~ nem tudtam mit mondani.

~Ugyan, ez nem olyan nagy dolog.~ mosolygott. Látszik jól szórakozik azon, hogy olyan vagyok, mint egy paradicsom.~ Hisz már egész régóta vagytok együtt. Mióta is pontosan?~ érdeklődött aranyosan.

~Hát..~ gondolkodtam el. Nem is tudom mikor mondtuk ki, hogy együtt vagyunk.

~Biztos van egy dátumotok.~ mosolygott még mindig.

~Nem tudom..~ kerültem a tekintetét. Tényleg nem tudom..~ Mattheo nem kérdezte meg, hogy leszek-e a barátnője, csak kimondtuk egyik napról a másikra.~ vontam vállat és már a szemébe néztem.

~És vele vesztetted el a szüzességed?~ kérdezte, mire letettem a kezemben lévő evőeszközöket.

~Nem.. én nem úgy vesztettem el, mint mások..~ hajtottam le a fejem szégyellve a dolgot.

~Ohh, édesem..~ ült át anya a mellettem lévő székre. Mindent értett, pedig alig mondtam valamit.~ Ezt eddig miért nem mondtad?~ aggódott értem.

~Mert egy éve történt körül-belül.~ néztem a kezeim, majd felnéztem rá.~ És már jól vagyok.~ mosolyogtam rá a könnyeimmel.~ Mattheo és a barátaim mellettem voltak a nehéz napokban. Így túl éltem.~ néztem le újra a kezeimre.

Anyával nagyon sokat beszélgettünk erről. És még sok mindenről.. Elmondtam neki mindent, ami az elmúlt 2 évben történt. Azt is, hogy Mattheo halálfaló.. Nem örült neki, de elmondtam Mattheo történetét is és már annyira nem ellenzi. A napokban nagyon sokat beszélgettünk anyával és egyre jobban és jobban kijövünk. Talán még jobban is mint régen.

A rohaimaim kezdenek múlni, már csak hetente egyszer fordul elő ilyesmi. A múltkor pont rám nyitott anyu.. Ezekről a rohamoktól nem igazán meséltem neki. Így szinte teljesen új volt neki. Legalábbis azt hittem.. Olyan ügyesen nyugtatott meg, terelte el a figyelmem, hogy utána meg is lepődtem.