Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

65.

Miután ettünk már mentünk is haza. Jó hosszú volt az út és eléggé elfáradtam mire haza értünk. Én csak le akartam dőlni a kanapéra, de a többiek nem engedték. Mindenképpen fel akartak küldeni a szobámba.

~De mégis minek menjek fel??~ kérdeztem már szenvedve.

~Csak menj már fel!~ mondta idegesen Daphne.~ Öltözz át!

~De nem akarok!~ sírt a szám továbbra is.

~Elizabeth Aurora Bole!~ szólított fel Pansy.~ Most azonnal indulj el felfelé, különben én rugdoslak fel!~ mondta a lány dühösen, mire felálltam a kanapéról, ahonnan már 15 perce próbálnak felrángatni.

~Jól van na! Megyek!~ indultam el a lépcső felé. Azért elég fura volt, hogy fel akartak küldeni. Viszont, mikor már rózsa szirmokat láttam meg az ajtóm előtt, már végképp gyanítottam valamit. Lassan kinyitottam az ajtót és amint ezt megtettem, Mattheot pillantottam meg, aki egy rózsa csokrot fogott a kezében.~ Mattheo..~ állt el a szavam miközben körülnéztem. A szobám tele gyertyákkal és rózsa szirmokkal. Lélegzet elállító. Ráadásul Matt is elegánsabban volt felöltözve. A fiú csak mosolygott rám.

~Tetszik?~ kérdezte végig engem nézve.

~Nagyon.~ néztem a szemébe.

~Remélem is, mert sok energiát öltem bele.~ nevetett fel, mire én is egy kicsit.

~Ez bocsánatkérés?~ komolyodtam egy kicsit el. Erre csak felnevetett újra.

~Tényleg tetszik az új hajad.~ mosolygott őszintén.~ Csak kellett valami kifogás, hogy haragudj rám.~ lépkedett közelebb.

~Mi?~ na most zavarodtam össze.~ Ez meg volt tervezve?~ kezdtem összerakni a dolgokat.

~Igen.~ nevetett ki és lerakta a virágot az iróasztalomra.

~De- Mégis- Miért-?~ kérdeztem akadozva.

~Mert megérdemled.~ lépett vissza elém.~ És szeretlek.~ tűrt a fülem mögé egy tincset.

~Én is szeretlek!~ néztem a szemébe, majd megcsókoltam.~ De tényleg nem kellett volna.~ fogtam össze a kezem a nyaka körül.

~A csillagokat is lehoznám neked.~ mosolygott rám, mire felnevettem.

~Ez már túl nyálas.~ kacagtam, majd ő is elnevette magát.

~Egy kicsit.~ mutatta az ujjaival mosolyogva.

~Köszönöm.~ néztem a szemébe csillogó szemekkel, mire lassan megcsókolt.

Ebből a lassú csókból egy szenvedélyes, vágyakkal teli csók lett. Mattheo elkezdett hárálni, én pedig mentem vele. Leült az ágyra, én meg az ölébe. Elkezdtem mozgatni a csípőm, ő pedig még jobban húzott magához közel. Aztán elkezdte a nyakam csókolgatni. Már leakartam venni a felsőm, mikor kopogtak és be is nyitottak. Azonnal lepattantam a barátomról.

~Kicsim, nem jösztök le-?~ hagyta abba a kérdését, mikor meglátta, hogy lihegünk.~ Ohh, megzavartam valamit?~ szorította össze az ajkait anya. Mivel egyikünk se szólalt meg, mert nem találta a szavakat, anya úgy vélte kint tágasabb lesz.~ Akkor én nem is zavarok..~ pirult ki ő is és kiment a szobából. Amint elhagyta a szobát, Mattel hatalmas nevetésbe törtünk ki.

~Na jó, menjünk le.~ töröltem le a könnyeim.

~Rendben.~ állt fel és összekulcsolta az ujjaink.~ Később befejezzük.~ kacsintott rám, mire újra elnevettem magam.

Miután lementünk, anyu már mindenkinek elmondta, hogy szexelni akartunk, de még az elején ránk nyitott. Hát az biztos, hogy mindenki jót nevetett rajta. Végre senki sem szomorkodott az este.