Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

45.

Már két hét telt el és folyamatosan azt látom, hogy ez a Celestina a barátom körül legyeskedik..

~Nagyon nem szimpi nekem ez a csaj..~ szűkítettem a szemeim a lányra, aki a barátommal tanul.. Megkérte Mattheot, hogy segítsen neki tanulni, mert nem ért valamit. Erre most csak azt látom, ahogy nevetgélnek.

~Hagyd már!~ szólt rám Pansy.

~Mattheo úgy se csalna meg.~ mondta Delphi is.

~Szeret téged!~ folytatta Daphne.

~Annyira, hogy még veled is csókolozott.~ vágtam a lány arcába, mire egyből leesett mit mondtam. Sóhajtottam egy nagyot.~ Ne haragudj, én nem rád haragszom.~ néztem Daphne szemébe.~ Csak feldühít, hogy Mattheo ennyit foglalkozik ezzel a lánnyal.~ néztem újra idegesen a páros felé.

~Féltékeny vagy. Ez természetes. Ne aggódj, Mattheo téged szeret.~ fogta meg a kezem, mire rá néztem halványan elmosolyodva.~ És ha kell kicsináljuk ezt a lányt.~ mosolygott ravaszan, mire halkan felnevettem, ahogy a lányok is.

~Olyan jó látni, hogy már nem haragszol rá.~ mosolygott rám Tori.

~Na jó, inkább tanuljunk! El kell terelnem a gondolataim!~ néztem a könyvemre.

Pár órával később még mindig a könyvtárban ültem, viszont most egyedül. Anyának kerestem valami visszafordító varázst, de eddig semmi. Már vacsora idő van, viszont én most inkább kihagyom. Most fontosabb anya, mint én. Sokáig voltam a könyvtárban, egészen zárásig. Ezt egy héten keresztül játszottam. Tanultam, utána mindenféle könyvet olvastam, de semmiből sem tudtam meg többet. Vagyis.. Találtam egy ellenbűbajt, de nem vált be.. A nagyi azt mondta nem történt semmi, így tovább kerestem. Azóta semmit sem találtam. Viszont van egy sejtésem, hogy csak a zárolt részlegen találnék ezzel kapcsolatban könyveket.

~Azt hiszem meg találtam a megoldást!~ mentem be a szobába. Mindenki bent volt, viszont valami szemet szúrt.. Mattheo és Celestina nagyon közel ültek egymáshoz. Most nem féltékenykedhetek! Szedd össze magad Elizabeth!

~Mégis mire?~ kérdezte kíváncsian Pansy és mindenki kérdőn nézett rám. Nem akartam a csaj előtt beszélni róla. Reméltem, hogy nem lesz bent a szobába, de tévedtem..

~Öhm..~ vakartam meg a tarkóm és Celestinára néztem.~ Nem is olyan fontos.~ ültem le az ágyamra.~ Miről beszélgettetek?~ tereltem a témát.

~Ha az anyukádról van szó.. Én tudok mindent..~ szólalt meg Celestina, mire hatalmas csend lett, én pedig teljesen lesokkoltam.

~Hogy mi?~ direkt nem mondtuk el, csak a családnak és a közeli barátoknak. Nem titkoljuk, de azért nem is beszélünk róla másoknak, idegeneknek.

~Elmondtam neki.~ vallotta be Mattheo, mire azt hittem elájulok. Komolyan ő mondta el? Ez most nagyon fáj.. Miért mondta el? Nem is lett volna hozzá joga..

~Tessék?~ emeltem feljebb a hangom és felálltam az ágyamról.

~Megbízhatsz benne.~ állt fel ő is és közelebb jött hozzám.

~Honnan veszed? Talán 3 hét elég volt, hogy kiismerd?~ kérdeztem dühösen, mire mindenki behúzta fülét farkát.

~Rori..

~Nem volt jogod neki erről beszélni!~ kezdtem kiabálni, közben a szemeim könnybe lábadtak.

~Beszéljük meg..~ fogta meg a kezem.

~Beszéljük meg?~ nevettem fel hitetlenkedve.~ Az érzéseidről nekem alig akarsz beszélni, de neki az enyémeket szívesen elfecseged.~ húztam el a kezem és a halántékom kezdtem masszírozni. Megint zsong a fejem.