Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

4.

~Dehát annak mi értelme? Ha megtámadnak minket az nem lesz veszélytelen!~ szólalt fel a híres Harry Potter.

~Az órámon a diák jelentkezik, ha szólni szeretne!~ mondta lenézően Umbridge.~ A minisztérium álláspontja szerint, az elméleti ismeretek elegendőek ahhoz, hogy letegyétek a vizsgáitok. Már pedig jól tudjuk, ez a legfontosabb egy iskolában.

~Az elmélet, hogy készít fel minket arra ami odakint vár?~ kérdezte Potter.

~Semmi nem vár odakint kedvesem. Ugyan ki akarna megtámadni egy magad fajta gyereket?~ kezdett idegesebb lenni Umbridge.

~Hát.. Nem is tudom. Például.. például Voldemort.~ ez hülye. Jó persze hiszek neki, de nem kéne egyből összeveszni a tanárral, az első napon.

Umbridge végignézett a termen, ami már visszhangzott a csendtől.

~Hát akkor tisztázzuk, ezt a kérdést. Azt mondták nektek, hogy egy bizonyos sötét varázsló sok év után visszatért. Ez szemen. Szedett. Hazugság.~ próbálta pinki a leghiggadtabban elmondani.

~Dehogy hazugság! Láttam őt! Harcoltam vele!~ ragaszkodott az igazához Harry.

~Bűntető munkát szabok ki!~ kiáltott fel a nő.

~Akkor talán Cedric Diggory és Nataniel Bole maguktól estek össze holtan?~ kiabált a fiú. Nekem a név hallatán könnyek szöktek a szemembe és éreztem, hogy engem néznek néhányan.

~Nataniel Bole és Cedric Diggory halála egy tragikus baleset!~ a lábaim úgy jártak, mintha elvonási tüneteim lennének.

~Meggyilkolták! Voldemort ölte meg őket! Ezt maga is tudja!~ veszekedett tovább Potter. Éreztem, hogy Mattheo megfogja a combomon lévő kezem. Egy pillanatra megnyugodtam, de még így sem sikerült teljesen.

~Elég!~ kiáltotta el magát Umbridge.~ Elég! Majd megbeszéljük, Mr. Potter, a szobámban.~ felpattantam a helyemről és a cuccaimmal együtt kisiettem a teremből. Hallottam, hogy Umbridge valamit kiabált utánam, de nem hallottam, hogy mit. Visszamenni pedig nem szándékoztam.

Egész nap a csillagvizsgáló toronyban ültem és bőgtem. Előjöttek az emlékek a bátyámmal és nem tudtam megállni a sírást.

~Hé! Ezt ott hagytad!~ hallottam magam mellől Theo hangját. Felém nyújtotta a könyvet amit elvettem és magam mellé raktam.
A fiú leült mellém majd átkarolt, én pedig újra elsírtam magam.

~Annyira hiányzik!~ sírtam.

~Tudom..~ sóhajtott és simogatni kezdte a hátam.~ Nekem is..

Nagyon nehéz lesz elkezdeni ezt az évet a bátyám nélkül. Ráadásul látni, ahogy mások szánakozva néznek rám, borzalmas.

Mivel kirohantam Umbridge órájáról engedély nélkül, így egy közös bűntetőmunkában osztoztam Harry Potterrel..

Kopogtam az ajtón és a nő, már szólított is.

~Tessék!~ szólt és a fejem zsongani kérdezz, mikor beléptem a szobába.. Nem tudom mi bajom lehet, de nagyon fáj a fejem..~ Ááá, miss Bole! Kérem foglaljon helyet!~ mutatott a Harryvel szemben lévő íróasztalra. Leültem és láttam, hogy Potter már ír valamit.. Már elkezdtem volna kutatni a táskámban a tollam után, de Pinki megállított.~ Várjon! Ehhez adok egy különleges pennát.~ mosolygott kicsit gonoszan. Potter is felpillantott és aprón, de egészen jól láthatóan megrázta a fejét. Mintha figyelmeztetni akarna valamire. A nő elém rakta a tollat. Már épp meg akartam szólalni, hogy nincs hozzá tintám, de Pinki megelőzött.~ Ehhez a pennához, nem szükséges tinta.

~Mit kell leírnom, és hányszor?~ kérdeztem óvatosan, nehogy megsértsem a rózsaszínbe öltözött nőt.

~Az óráról engedély nélkül távozni nem illik.~ diktálta a mondatot.~ Ezt annyiszor írja le, amíg el nem érjük a kívánt eredményt.~ mondta, majd az ablakához sétált és azon nézett kifelé.