Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

39.

Az ő érintése kellemes. Az ajka újra az enyémmel gabalyodott össze, míg a keze kényeztette a melleim. Levettem a felsőjét és végig húztam izmos hasán a kezem. Éreztem, hogy az arcizma megfeszül. Ezt én váltottam ki belőle, az érintésem. Csak faltuk egymás ajkait. Fel se tűnt, hogy már nincs rajtunk az alsónk se. Mattheo lassan a kanapéra döntött, míg a nyakam csókolgatta, majd visszatért az ajkamra.

~Biztos akarod?~ kérdezte két csók között.

~Igen.~ pillantottam a szemébe, majd lassan belém hatolt, fájdalmasabban nyögtem fel. Pár pillanatig nem mozgott, majd lassan kezdte, hogy megszokjam a méretét. Egyre múlt a fájdalom és a helyét valami más vette át. Az élvezet. Ahogy Mattheo gyorsított, több nyögés hagyta el a számat. Sose élveztem még ennyire semmit szerintem. Eközben Matt a nyakam puszilgatta és néha az ajkam. A végén kihúzta belőlem a farkát és egy zsebkendőbe élvezett, míg én próbáltam lassítani a légzésemen. Matt vissza ült mellém és egy tincset söpört le az arcomról.

~Hogy érzed magad?~ mosolygott kicsit aggódva.

~Nagyon jól.~ ültem fel mosolyogva.~ Te?

~Iszonyat jól.~ hajolt közelebb és egy csókot lehelt az ajkamra. Még egy kicsit néztük a másik gyönyörű szemét, majd közös döntéssel felöltöztünk és elindultunk reggelizni.

Amint kiléptem az ajtón, a barátaim pillantottam meg. Kíváncsi szemekkel néztek a kócos és fáradt fejünkre.

~Sziasztok..~ mentem a konyhába és az ajkaim összeszorítva próbáltam elrejteni a mosolyom.

~Mit csináltatok odabent?~ jött utánam Pans, mire visszagondoltam a pár perccel ezelőtt történtekre és mosolyognom kellett.

~Megbeszéltünk egy-két dolgot.~ vontam vállat mosolyogva és már be is értem a konyhába. Mattheot a fiúk tartották fel.

~Csak beszélgettetek?~ kérdezte Delphini.

~Igen.~ vettem le két tányért.

~Nem éppen úgy hangzott.~ mondta perverzen mosolyogva Tori, mire teljesen levörösödtem.

~Srácok ne már!~ jöttek be a fiúk.~ Nem történt semmi!~ mondta Matt, mire felkaptam a fejem. Ez egy semmi lenne? Vagy csak a fiúk miatt mondta? De ha ő ezt semminek érzi, akkor miért történt meg? Mert én akartam? Nem hiszem el, hogy megint túlgondolom.. Matt mellém sétált és átkarolta a derekam.~ Csak megbeszéltünk egy-két dolgot.~ mosolygott és egy cinkos vigyorral rám nézett, mire megint elpirultam. Lehajtott fejjel mosolyogtam, míg Mattheo levette a műzlit a polcról és kivette a tejet a hűtőből.

~Érdekes, Lizi is ugyan ezt mondta.~ nézett ránk Pans összeszűkített szemekkel.

~Engem nem vertek át!~ nézett ránk Delphini komolyan, majd elmosolyodott.~ De a ti dolgotok.~ vont vállat.~ Ha nem akarjátok elmondani, hogy lefeküdtetek, akkor nem mondjátok.~ mondta a lány őszintén, mire Daphne félrenyelte az italát. Egyedül ő nem kiváncsiskodott, ami fura volt. Az meg még inkább, hogy meglepődött rajta. Együtt vagyunk lassan fél éve. Vagyis nem igazán számolom, de valahogy ott tartunk.

~Jól vagy?~ lépett Enzo mellé és megsimogatta a hátát. Azt hiszem valamiről lemaradtam..

~Igen, köszi..~ köhögött még párat, majd elindult a nappaliba, Enzo pedig ment vele. Valami zajlik a hátam mögött. Vagy már lehet, hogy túl paranoiás vagyok. Bár Mattheo is elég furán nézett Daphnera. Ha nem ismerném Daphnet, azt mondanám, hogy Matt megcsal vele. De ez megint csak a paranoiám. Remélem..

Miután Mattel ettünk, úgy igazán nem csináltunk semmit. A nappaliban ültünk és beszélgettünk a többiekkel. Mattheo és Daphne többször is összenéztek.. Mintha szemmel kommunikálnának.. De lehet megint csak a fránya félelmem beszél belőlem.