Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

16.

~Astorianak megbocsátok, de Malfoynak nem!~ tette karba a kezét.

~Remek! Akkor ezt meg is beszéltük. A többség boldog, a csapat a régi! Én pedig most megyek tanulni!~ indultam a könyvtárba, de Mattheo becsukta előttem az ajtót.

~Még nem beszéltünk meg mindent..~ mondta az előttem álló fiú. Kérdőn néztem rá.

~El kell mondanunk neked az igazat..~ szólalt meg Theodore.

~Miről beszéltek?~ húztam fel az egyik szemöldököm kérdőn és hátra fordultam a többiekhez.

~Arról, hogy miért mentem el..~ mondta Mattheo.

~Jobb, ha leülsz Liza..~ szólt Delphi. Tettem amit mondott.

~Az apánk..~ kezdett bele Matt.~.. minden évben próbált visszatérni, de sose sikerült neki..

~Eddig..~ vette át a szót Delphini.~ Tavaly sikeresen visszatért és Mattheonak is vissza kellett jönnie..

~Szóval.. Miatta mentél el?~ néztem Mattheora, aki bólintott.

~Azt hittem, ha eltűnök egy kis időre, nem tud majd visszatérni, de..~ Mattheo helyett más fejezte be.

~De neki csak Harry vére kellett..~ mondta Delphi.~ Azt hittük csak az egyik család tagja vérével tud visszatérni, de tévedtünk..

~És valamit még tudnod kell Törpe..~ szólt közbe Theo.~ Az édesanyád..~ rákaptam egyből a tekintetem.~ Ahogy a mi szüleink is..~ maradt pár másodpercre csendben.~ Halálfalók..~ mondta halkan, de még épp hallottam, ahogy a többiek is..

~Tessék?~ lepték el a könnyek a szemem.~ N-ne-nem, a-az.. az nem lehet..~ álltam fel.

~Liza..~ fogta volna meg Nick a kezem, de elhúztam tőle.

~Most- most egy kicsit gondolkodnom kell..~ senkire se néztem csak amilyen gyorsan lehetett kimentem a szobából. Úgy éreztem megfulladok, levegőre volt szükségem és a tópartot találtam a legjobb helynek.

Egy kicsit eldugottabb helyen ültem egy kövön.

<<~Hé! Hé! Vegyél levegőt Aurora!~ fogta a vállaim Nate.~ Mi történt?~ kérdezte, miután már normálisabban vettem a levegőt.

~Apa..~ sírtam fel újra keservesen.~ Meghalt..~ és még jobban kezdtem sírni.

~Shh..~ húzott magához a bátyám és szorosan megölelt. Tudtam, hogy ő is sír.>>

~Szia!~ ült le mellém.

~Szia!~ sóhajtottam.

~Minden rendben?~ nyeltem egy nagyot.

~Tudod.. Miután te elmentél, rá talán 2 hétre apa meghalt..~ még mindig fáj erről beszélnem.~ Akkor Theodore és Nate próbálták elterelni a figyelmem rólad és apáról..

~Sajnálom..~ nézett rám, de én csak előre néztem.

~2 évbe telt mindent kihevernem, aztán jött a másik csapás.. A bátyámat megölték..~ itt már jobban kezdtem könnyezni.

~Nem muszáj.~ fogta meg a kezem.

~Ha nem beszélem ki, fel fog emészteni..~ vallottam be és folytattam.~ Szóval miután Harry visszatért 2 holttestel összeomlottam.. Én azon a napon haza mentem anyához de rossz ötlet volt.. Nem tudtam aludni, enni és senkit sem akartam látni.. Miután eltemettük Natet, teljesen bezárkóztam. Senkinek se válaszoltam a levelekre, senkit sem engedtem be a szobámba, senkivel se beszéltem, még az anyámmal se..~ vettem egy mély levegőt, nehogy elsírjam magam.~ De a barátaim nem hagyták ennyiben. Sokat jártak hozzám, főleg Theodore. Ő lett a támaszom, a legjobb barátom és a bátyám. Majd eljött a születésnapom.. Azt hittem téged láttalak..