Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

82.

~Megvédem a barátaim. És téged.~ tettem hozzá. Nehogy azt higyje, hogy szeretem még. Nem mintha nem így lenne..

~Ezt nevezed megvédésnek? Mert akkor valaki nagyon félre tájékoztatott, hogy mi az a védelem.~ szólt be, bár annyira nem hatott meg.

~Inkább örülj, hogy nem kell apa mellett lennünk, te tuskó!~ mondta ikertestvérének Delphini.

~Te ne szólj bele! Nem veled beszélek!~ szólt a húgára, de közben rám nézett.

~Mattheo felfogod, hogy mit tett értünk Liza?~ kérdezte már Draco is dühösen.

~Feláldozta magát értünk! Ami nem helyes!~ mondta Theodore is dühösen. Nem hiszem el, hogy az ő oldalán áll.

~Ha helyes, ha nem, százszor megtenném még értetek, mert rajtatok kívül nem maradt családom.~ könnyeztem be.~ És titeket már nem foglak elveszíteni!~ néztem körbe, mind ledöbbentek. Aztán Pansy megölelt.

~Nekem is ti vagytok a családom.~ mondta a lány is és közben ő is körbe nézett a szobában.

~Nem kellett volna ezt tenned értünk..~ szólt Astoria már nyugodtabban. Végül megölelt. Ebből az ölelésből egy hatalmas csoport ölelés lett. Mindenki megölelt, kivéve Mattheo.. Ő kiment az ajtón. Én csak álltam és néztem az ajtót.

~Ne is törődj vele.~ fogta meg a vállam Blaise.~ Majd észhez tér.~ nyugtatott.

~Csak dühös magára.~ nézett rám Delphi.~ Szeret téged, és magát hibáztatja, hogy ezt tetted.~ nézett ő is az ajtóra, majd vissza rám.

~Ha szeretne, nem Celestinaval lenne..~ néztem még mindig az ajtót, majd sóhajtottam, letöröltem a könnyeim és leültem az ágyra.

~Ugye tisztában vagy vele, hogy Celestinat nem szereti?!~ ült mellém Daphne.

~Ha szereti, ha nem, vele van.. Nekem már szinte esélyem sincs..~ hajtottam le a fejem.

~Ez nem igaz.~ ült a másik oldalamra Astoria.~ Neked bármikor lenne esélyed nála. Bármikor!~ fogta meg a kezem a lány.

~Viszont, nekünk mennünk kell..~ nézett Blaise az órájára.

~Rendben..~ szomorodtam kicsit el.

~Vigyázz magadra!~ nyomott egy puszit a homlokomra Theo.

~És ha lehet, ne csinálj több hülyeséget.~ ölelt meg Enzo. A lányok is megöleltek, majd Dracon kívül mind távoztak.

~Most mit fogsz csinálni?~ ült mellém az ágyra.

~Nem tudom..~ sóhajtottam.~ Túlélek..~ néztem rá szomorúan, mire ő megölelt. Szótlanul öleltük egymást. Elég sokáig.

~Köszönöm.~ suttogta a fülembe, mire elhúzódtam tőle.

~Ne köszönd. Ti is rengeteg mindent tettetek már értem.~ mosolyogtam szomorúan, közben az arcát fogtam. Majd elhúzódtam tőle és feljebb ültem az ágyon.~ Most pihenni szeretnék..~ néztem rá, mire halványan elmosolyodott, közelebb jött. Nyomott egy puszit a homlokomra, aztán kiment a szobából. Eléggé meglepett, hogy megcsókolta a homlokom.. Nem ismertem Draco ezen oldalát. Soha. És szerintem Astorian kívül senki más sem.

Pihenni sajnos nem tudtam és este aludni se.. Folyamatosan az járt a fejemben, amit tettem.. Megöltem valakit.. Éjszaka mikor sikerült elaludnom, rémálmom volt. Újra láttam, hogy megöltem azt a férfit. Aztán láttam az álmomban anyát, ahogy megölik. A személy, aki megtette.. Én voltam.. Én öltem meg őt.. Ijedten keltem ki az ágyból és ekkor láttam, hogy a körülöttem lévő tárgyak lebegnek.. Amint felkeltem, minden egy nagy puffanással esett vissza a földre.
Ezt már egy pár napja folyamatosan újra élem. Minden este rémálmaim vannak.