Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

83.

~Jól vagy?~ nézett rám Mattheo, miközben a sebemre szorítottam a kezem.

~Igen..~ próbáltam feldolgozni, ami történt.

~Átviszem Celestinat egy másik szobába.~ vette az ölébe Mattheo a lányt.~ Draco, te maradj Rorival.~ nézett a fiúra, majd rám. Aztán elindult kifele.

~Gyere!~ fogta meg a kezem.~ Meggyógyítom a sebed.~ ültetett le az ágyra, ő pedig elém térdelt. Elvette a kezem a sebről és kicsit felhúzta a felsőm. Elővette a pálcáját és már mondta is az igét.~ Hippokrax!~ mutatott a sebre és máris eltűnt, még a helye se maradt ott.~ Jól vagy?~ nézett fel rám.

~Azt hiszem..~ néztem én is rá.~ Megijedtem..~ vallottam be.

~Küldjem át Mattheot?~ kérdezte aggódva.

~Nem. Ez az én hibám..~ sóhajtottam és felálltam.

~Te meg miről beszélsz?~ állt fel Draco is.

~Ha hallgatok először Celestinara, akkor most nem támadt volna rám.~ vettem ki a szekrényemből egy tiszta felsőt.

~Vagy ugyan úgy megtámad.~ reagált feszülten Szöszi.~ És egyébként is. Miért lenne a te hibád, hogy mindketten ugyan azt a fiút szeretitek?~ kérdezte miközben én elindultam a fürdőbe lemosni a vért.~ Ráadásul az a fiú téged választott, már kitudja hanyadjára!~ mondta és jött utánam, közben becsuktam az ajtót előtte.

~De attól távol tarthattam volna magamtól.~ válaszoltam ajtón keresztül.

~Te tényleg ennyire hülye vagy?~ kérdezte már kicsit idegesebben.~ Nem tudtad volna Mattheot távol tartani magadtól, mert ő nem engedte volna!~ mondta, én eközben végeztem és felvettem a tiszta felsőt.

~Nem érted..~ nyitottam ki az ajtót.~ Azért hagytam el Mattheot, mert nem akartam többször sérülni. Megfogadtam, hogy senkit nem engedek magamhoz közel.~ magyaráztam el neki, mire teljesen hülyének nézett.

~Hát ezt elbuktad.~ fonta maga előtt össze a kezét, kikerültem és leültem az ágyra.

~Tudom..~ sóhajtottam.~ Téged is közel engedtelek.~ néztem rá egy halvány mosollyal, Draco viszonozta a mosolyom.

~Miért nem beszélsz vele végre?~ kérdezte és beállt velem szembe.

~Ugyan..~ nevettem fel kínomban.~ Szerinted ő ezek után mennyire akar velem beszélni?~ hajtottam le a fejem, mire Draco elnevette magát.~ Most mi olyan vicces?~ néztem rá értetlenül.

~Te- te tényleg ennyire hülye vagy?~ nevetett, majd komolyra vette a szót.~ Mattheo szeret téged. Te is szereted őt. És ti ezt folyton megbonyolítjátok, ahelyett, hogy végre boldogan együtt lennétek.~ fonta maga előtt össze a kezét, mire felvontam az egyik szemöldököm.~ Komolyan ezt már néha fáj nézni.~ mondta, majd kopogtak.

~Nyitva!~ szóltam ki, mire Narcissa lépett be.

~Minden rendben? Találkoztam Mattheoval, aki elmesélte mi történt..~ aggódott egy kicsit a nő.

~Minden rendben.~ néztem Narcissara.

~Szerintem most egy kis magányra van szüksége anya. Menjünk, hagyjuk pihenni.~ indult el Draco az anyja felé, akit elkezdett kitolni. Mielőtt a Szöszi kiment volna rám kacsintott, ami nem tudom mit akart jelenteni. Elvettem a polcról egy könyvet, majd leültem az ablakba. Pár perc múlva kopogtak.

~Minden rendben?~ jött be a fiú.

~Celestina?~ lepődtem meg, hogy nem vele van.

~Azt mondta Draco, vigyáz rá. De majd szól, ha felkelt.~ indult el felém és helyet is foglalt velem szembe. Most már értem miért kacsintott Draco.