Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

81.

Nos egy pár nap eltelt már, hogy a Malfoy Manorban vendégeskedem. Mattheot kerülöm. Ő még nem tudja, hogy a legtöbb sérülésem meg lett gyógyítva. Erről csak Narcissa és Bellatrix tud.
Dracoval sokat beszélgetünk reggelente, de őt se igazán avattam be a tervembe.

Jelenleg este van és én most fogok találkozni a Sötét Nagyúrral.. Kértem egy találkozót vele, de úgy, hogy a barátaim ne legyenek ott. Nos ez a találkozó nyílván nem úgy sült el ahogy akartam.. Már ott megbukott az egész, hogy a barátaim is részt vettek rajta..

~Ők mit keresnek itt?~ kérdeztem Narcissat, aki mellettem állt.

~A Nagyúr akarta, hogy itt legyenek..~ sóhajtott a nő.~ Így is végig akarod csinálni?~ kérdezte meg félve Narcissa.

~Már nincs vissza út..~ harapdáltam a számat. Ideges vagyok. Azt hiszem nem kéne érzelmeket mutatnom..

~Itt az idő!~ jött ki Bellatrix.

~Nos azért hívtalak ide titeket, hogy megismerjetek egy leendő halálfalót.~ hallottam már kintről Voldemortot. Ekkor nyílt ki az ajtó és én ekkor léptem be. Mellettem Narcissa és Bellatrix sétált. Mindenki megdöbbent. Legalábbis a barátaim biztosan.~ Készen állsz halálfalóvá válni, gyermekem?~ nézett rám gonoszan a férfi.

~Igen.~ válaszoltam, mire láttam, hogy felém indul.~ De mielőtt ez megtörténne-~ szólaltam még meg.~ Szeretném, ha a barátaim és a családom meglevő tagjai biztonságban legyenek!~ néztem egyenesen a férfi szemébe. Elég határozott voltam.

~Mit csinálsz Rori?~ hallottam Mattheo suttogását.

~Szemtelen vagy, ugye tudod?~ sétált felém a Nagyúr.

~A szüleimtől örököltem.~ vontam vállat, mire a férfinek kinéző lény elmosolyodott.

~Pontosan mitől félted ennyire a barátaid és a családod?~ nevetett a férfi.

~Inkább kitől.~ javítottam ki.~ Magától. És tőlem.~ mondtam egy kisebb hatás szünet után.

~Mégis miért kéne tőled félni?~ kérdezte Dukelow nevetve. Ekkor felé néztem szúró pillanatásokkal, kinyújtotta felé a kezem, majd egy átkot suttogtam.

~Stupor.~ suttogtam, mire a lány eldőlt, mint egy krumpliszsák. Ezt mindenki végignézte és teljes csend vette kezdetét. Újra Voldemortra néztem. Bele a szemeibe.~ Pansy Parkinson, Daphne és Astoria Greengrass, Delphini Riddle, Theodore Nott, Lorenzo Berkshire, Blaise Zabini, Draco Malfoy és Mattheo Riddle. Mától ne tartózkodjanak a gyüléseken és soha többé nem lehetnek halálfalók.~ néztem végig Voldemort szemébe, aki gonoszan elmosolyodott. Borzalmas mosolya van.. Hányingerem van tőle. Meg attól is amit jelenleg teszek.. Anyám biztosan nem lenne büszke rám.. De értük megéri.

~Azt hiszed itt te irányítasz?~ nevetett fel, mire kicsit meglepődtem.

~Azt hittem ennyit megérek önnek.~ korrigáltam az arckifejezésemen. Láttam, hogy elgondolkodott.~ Vegye ezt egy cserének. Bármit megteszek amit mond, cserébe a barátaim elengedi.~ néztem még mindig a szemébe. Aztán bele is egyezett. Bólintott egy aprót.

~Legyen. Mattheo, kifele! Vidd a barátaid is!~ parancsolt "Tudjukki" a fiának. A fiú nem igazán akart mozdulni, úgy húzta az ikre kifele a teremből.~ Nyújtsd a kezed gyermekem!~ nyújtotta felém a sajátját. Már ami maradt belőle. Oda nyújtottam neki, mire felfordította és egy varázslattal már el is kezdte rá helyezni a "tetoválást". Egy picit fájt, de próbáltam szótlanul tűrni. Amint kész lett egy könnyem ki is csordult.~ Az első feladatod, megölni Féregfarkot.~ mosolygott ördögien a Sötét Nagyúr.

~De gazdám!?~ szabadkozott volna a férfi, de közbe szóltak.

~Ne feledd gyermekem, ő ölte meg a bátyád.~ próbált lelkesíteni ezzel, de pontosan tudom, hogy ő adta ki ezt a parancsot.
Már megállapodtunk.. Kinyújtottam felé a kezem és halkan mondtam a halálos átkot. A férfi holtan esett össze.. Egy könnycsepp hulott le az arcomon.~ Szép volt.~ törölte le a könnyem. A megbeszélésnek vége lett és mindenki mehetett a dolgára.. Miután mindenki elment, Dukelowon, Narcissan és Bellatrixen kívül a teremből, majdnem összeestem.