Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

7.

~Na várjunk!~ sokkolt le Zabini és szinte mindenki.~ Azt mondtad Liza, hogy még sose csókolóztál.~ mondta a tényt.

~Nem mondtad milyen csók.~ mosolyodott el Pansy ravaszan.

~Mi?~ hökkentek meg a barátaim.

~Nem viszonzott volt.~ mondta Mattheo és a szemembe nézett. Azt hiszem ez a csók valamit felébresztett bennem..

~Szerintem játszunk tovább.~ mondta Delphi, hogy kicsit oldja a feszültséget. Azonban valaki nagyon kíváncsi volt a részletekre.

~Ki nem csókolt vissza?~ kérdezte hírtelen Blaise, miközben Mattheo és köztem cikázott a szeme, ahogy a többieknek is.

~Nem léphetnénk tovább?~ sóhajtottam és a halántékom maszíroztam.

~Csak mondjátok el és tovább léphetünk.~ mondta Zabini szinte boci szemekkel.

~Szerintem Mattheo nem csókolt vissza.~ gondolkozott hangosan Theo.

~Szerintem Liza.~ mondta Daphne, mire felé kaptam a fejem.

~Mi?~ néztem a lányra.

~Én nem mondtam semmit.~ mondta a lány védekezve, így inkább csak elengedtem a fülem mellett. Láttam, hogy Mattheo engem néz, de mire oda fordultam a fejem hasogatni kezdett.

~Szóval?~ kérdezte türelmetlenül Blaise.

~Én..~ sóhajtottam. Szibte mindenki meglepődött a válaszon.

~Tudtam.~ hallottam két helyről.

~Azt hiszem kimegyek levegőzni.~ álltam fel, és a fejem egyre jobban kezdett fájni.

~Mi?~ nézett rám Pansy.~ De hát hova? Ha valaki meglát a folyosókon büntetést kapsz!~ figyelmeztetett a lány.

~Majd úgy csinálom, hogy ne lásson meg senki.~ mondtam és elindultam friss levegőt szívni. Hátha segít a fej fájásomon.

Ki is értem az udvarra. Leültem a fa tövébe. Pár perccel később láttam, hogy valaki közeledik felém. Azt hittem egy prefektus, így elbújtam a fa mögé.

~Láttam, hogy itt ültél Rori.~ hallottam meg az ismerős hangot.

~Mattheo?~ kérdeztem meglepve, majd elő bújtam a fa mögül. Tényleg Mattheo volt..~ Mit keresel itt?

~Jobb lenne, ha visszajönnél..~ sóhajtott.

~Miért is?~ fontam össze a kezem magam előtt.

~Mert nem rejtőzködsz valami jól és el fognak kapni.~ mondta fáradtan.

~És ez téged miért is érdekel?~ vontam kérdőre.

~Mert a barátainkat érdekli.~ mondta. Tényleg csak ezért jött?~ És engem is.~ egészítette ki, mire a szemem felcsillant.

~Mi?~ kérdeztem vissza ledöbbenve.~ Mit mondtál?

~Mert a barátainkat érdekli?~ mondta újra kicsit kérdezve.

~Nem. Mármint, ezután?!~ mosolyodtam el halványan.

~Nem mondtam semmit.~ nézett rám összezavarodva.

~De, én hallottam!~ erősködtem.

~Már meg is őrültél?~ nevetett ki.

~Rendben.~ sóhajtottam.~ Menjünk vissza.~ indultam el duzzogva. Azt hiszem, inkább rá fogom a fáradságra..

Csendben sétáltam Mattheo előtt és közben a cipőm tanulmányoztam. Ezért sem láthattam, hogy jön valaki.. Mattheo megfogta a kezem és behúzott egy oszlop mögé.