Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

54.

~Liza..~ szólt rám Theo, de nem nagyon érdekelt.

~Te itt egy kívülálló vagy akárhogyan is viselkednek veled a fiúk. Tehát inkább visszakéne húzódnod, minthogy itt nagypofával neki állsz az egyik barátunknak.~ néztem mélyen a szemébe, amiben már könnyek voltak. Nem sajnálom őt, mert most ő vitte túlzásba. Olyan dologba szólt bele amihez semmi köze. A lány sírva szaladt fel a szobájába.

~Ez most mire volt jó?~ engedett el Matt, mikor felrohant Dukelow.~ Miért kellett ilyen durvának lenni vele?~ kérdezte kicsit mérgesen.

~Jajj szegény.~ piggyesztettem le az ajkam.~ Még a végén megsajnálom.~ váltottam vissza flegmába és megforgattam a szemem.~ Nyugodtan menjetek fel, vigasztaljátok meg.~ néztem a barátomra.~ Menj csak Mattheo, nyugodtan. Hisz ő ilyet nem érdemel meg. Mert ő egy szent, igaz? Lenézte az állítólagos legjobb barátnődet, de te nem vagy arra se képes, hogy mellé kiállj.~ vágtam a fejének, mire a fiú teljesen elkomolyodott.

~Tudod én már kivagyok ezektől a féltékenységi rohamoktól!~ mondta teljes nyugodtsággal.

~Ez most nem a féltékenységről szól te idióta!~ emeltem meg a hangom.~ Astoriat lekurvázta és megvédtem a barátnőmet, és neked az jön le ebből, hogy én féltékeny vagyok?~ nevettem hitetlenül.

~Nyugi Liza.~ fogta meg a vállam Daphne.

~Tudod nem értelek.. Én egyszer hibázok, eltitkolok valami olyat, amiről fáj beszélnem vagy még én magam se tudom hogy mit kéne azzal a ténnyel kezdenem, erre te hozzám se szólsz napokig, hetekig.~ kezdett a szemem könnybe lábadni.~ De ha ez a lány hibázik, amit most meg is tett, akkor ő szegény mert elsírta magát azután, hogy én "hibáztam".~ oktattam ki a barátomat is, közben nagyon mutogattam.

~Aurora ez nem így van.~ mondta az ellenkezőjét a fiú.

~De pontosan így van, és ezt te is tudod. Hiszen olyan könnyedén osztod meg vele az érzéseid, amiket velem egyáltalán nem.~ mosolyogtam szomorúan rá. Matt semmit nem tudott mondani erre, így én csak bólintottam és felmentem a szobába.

Pár percre rá kopogtak és be is léptek. Én az ágyon ültem és gondolkoztam, miközben az ujjaimmal babráltam.

~Bejöhetek?~ lépett be Matt.

~Már bejöttél.~ forgattam meg a szemem.

~Beszélhetnénk?~ ült le velem szembe.

~Mit akarsz?~ rá se néztem, mert tudtam, hogy elsírnám magam.

~Theo elmesélte, hogy kételkedtél abban, hogy szeretlek.~ nyögte ki halkabban.

~Az már régen volt..~ mentegetőztem.

~Igen és én mondtam is neked, hogy szeretlek. A szemedbe mondtam, de te nem mondtad nekem..~ nézett rám, mire én is rá néztem.~ Én türelmes voltam, vártam mikor mondod te is nekem, de nekem elfogyott a türelmem Rori..~ sóhajtott a fiú szomorúan.

~Elfogyott vagy már ki szerettél belőlem?~ néztem a szemébe könnyekkel.

~Sose fogok kiszeretni belőled.~ mosolygott halványan.

~Mattheo én..-~ kezdtem el, de elhallgattam.

~Igen?~ inkább lenéztem a kezeimre.

~Semmi..~ sóhajtottam.

~Na mindegy.. Csak a cuccomért jöttem..~ erre egyből felkaptam a fejem.

~Tessék? Hova mész?~ ijedtem meg, mire halványan elmosolyodott.

~Csak másik szobába.~ szedte össze a cuccait.

~Miért?~ könnyeztem be jobban.

~Mert én már ezt nem bírom Rori.. Melletted aludni, a sok kétségemmel, hogy egyáltalán szeretsz-e.. És ez a sok veszekedés is..~ nézett a szemembe szomorúan.