Régi Barát (Mattheo Riddle ff.) [BEFEJEZETT]

73.

~Oké, csak halkan.~ néztem a barátnőmre, aki bólintott és elindult a mosdóba, inkább rohant a mosdóba, mert kikívánkozott az alkohol belőle.

Én bementem a konyhába inni egy pohár vizet, de ott csak egy hívatlan vendéget találtam..

~Szia, szépségem.~ mosolygott gonoszan.

~Mit csinálsz itt?~ vettem a kezembe óvatosan egy kést. Remélem nem látta.

~Rájöttem hogyan állhatok bosszút apám haláláért.~ mosolygott egyre gonoszabban és közelebb jött.

~Mattheonak már nem tudsz ártani..~ nyeltem egy nagyot.

~Tudom, de nem is ő ölte meg az apámat.~ lépkedett közelebb, míg én próbáltam távol maradni tőle és már a kést is elő rántottam a hátam mögül.

~Mégis mit akarsz itt?~ kérdeztem félve, de dühösen. Mit képzel, hogy csak úgy beállít.

~Rémlik a szemet szemért törvény?~ mondta, mire azonnal aggódni kezdtem anyáékért.

~Anya! Pansy!~ kiabáltam, de hiába.

~Liza?!~ hallottam meg Pansyt.

~Mit csináltál?~ siettem ki a konyhából a nappaliba, ahol Pansy állt, vele szembe egy sráccal. Anya pedig le volt kötözve, a szája is be volt kötve.

~Nos, mint mondtam szemet szemért.~ biccentett a haverjainak, aki lefogta Pansyt és egy másik, aki engem fogott le.

~Nincs közünk az apád halálához!~ kiabáltam rá, mikor lefogott a srác, a kezemből kiverte a kést..

~"Tudjukki" megölte és a legjobb módja, hogy bosszút álljak, hogy megutáltassam veled a halálfalókat.~ mosolygott gonoszan.

~Ha egy ujjal is hozzá érsz!~ villantottam meg a lila szemem.

~Aranyos.~ jött közelebb.~ Ez a szín még jobban is áll.~ simogatta volna meg az arcom, de elhúztam tőle a fejem.

~Hozzám ne merj érni!~ erre csak megforgatta a szemét és anyám elé lépkedett.~ Ugye tudod, hogy ezzel csak téged foglak jobban megutálni.~ néztem Wilkinsre gyilkos szemekkel.

~Ugye tudod, hogy egyszer ki lett adva a parancs, hogy öljék meg az anyád?~ nézett rám, mire a lila szemeim eltűntek.~ Aztán azt mondta "Tudjukki", hogy addig amíg nem leszel halálfaló, ez a parancs ne lépjen életbe.~ mosolygott, majd anyámra nézett.~ Tehát én csak parancsot teljesítek.~ vette le anyám szájáról azt a ruha darabot.~ Hallgasd a sikolyait.~ mondta már örült szemekkel, aztán mondta az átkot. Anya sikítással hajolt rá a térdeire.

~Neee!~ kiabáltunk Pansyvel. Időközben a lány is kijózanodott..

~Engedd el!~ kiabáltam szinte már sírva.

~Nem lehet édesem.~ lépkedett mellém. Csak hogy egy percre se vegyem el a szemem anya szenvedéséről oda fordította a fejem és ott tartotta.~ Nézd csak. Most ugyan az fog történni, mint az apámmal.~ mondta őrülten, miközben én már sírtam.

~Engedd el! Kérlek!~ sírtam. Már egy jó ideje anya csak sikít és sikít.. Nem tudom mennyi idő telt el, de egyre nehezebben bírja..~ Bármit meg teszek!~ sírtam egyre jobban.~ Csak engedd el!

~Ez bosszú édes.~ hagyta abba anyám kínzását, majd elő vett egy kést.~ Mikor visszakaptam apám holttestét egy kés volt benne.~ mutatta fel az eszközt.

~Az- az Bellatrix kése..~ mondta kicsit összeszedve magát Pans. Ő is sírt és kiabált, hogy engedjék el anyát.

~Igen, tudom.~ válaszolt unottan a fiú.~ Több halálfalót is kérdeztem és mind azt mondták, hogy "Tudjukki" szúrta bele. Hogy jobban szenvedjen.~ mesélte el. Már sejtettem mire készül..