Reggel hangos telefon csörgésre keltem fel. Gyorsan megkerestem, amint megvolt ,már vettem is fel a telefont.
-Hallo-szóltam bele, de a hangomon még lehetett hallani, hogy most ébredtem csak fel.
-Szép jó reggelt. Csak nem felébresztetelek?
-Szia Viktória, de képzeld csak el, felébresztettél. Tudod azok az emberek akiknek nincsenek gyerekei ,szeretnének tovább aludni mint 8 óra.- nehezen felkeltem az ágyból ,és indultam a konyha felé.
-Hé, már rég elmúlt 8 óra. Örülj neki, hogy eddig vártam. Én már reggel 6 óta ébren vagyok ám.
-Hát az ez sajnálatos. De én szerettem volna még aludni. Szóval ha már ébren vagyok ,akkor mondcsak miért is keltettél fel?-nyomtam be közben a kávéfőzőt.
-Hogy ,hogy miért? Még nem beszéltük meg mikor indulsz. Ugye nem felejtetted el ,hogy megígérted?-amint eszembe jutott, abban a pillanatban homlokon csaptam magam.
-Kérlek, nem lehetne, hogy ezt most halasszuk el?
-Mi, nem. Kérlek, nagyon szeretnék már veled találkozni. Ezer éve nem láttalak már, és a fiúk is már szeretnének látni.
-Ott voltam a keresztelőn. Az nem volt olyan régen.- 3 hónapja volt Lio keresztelője.
-Tényleg nem, már hónapok óta. Tudod mennyire fontos ez mindannyiunknak. Az egész család ott lesz. Ilyen már nagyon rég nem volt.-most hétvégén lesz a holland nagydíj. Ezért most az egész család ott lesz ,hogy szurkoljon a tesójának.
-Na, pont azért nem akarok ott lenni. Nem akarok zavarni.-ültem le a pulthoz, és ittam bele a kávémba.
-Mi az hogy zavarni? Te már családtag vagy. Vagy elfelejtetted hogy ki is Luca keresztanyja? -hogy felejtettem volna el. Imádom őket.
-Sose felejteném el. Tudod mennyire szeretem őket.
-Akkor meg? Jó lesz, tartunk majd egy csajos napot is. Este meg majd kibeszéljük rendesen az életünket, egy jó kis bor társaságában.Na?- tudja, hogy nem tudok neki nemet mondani. És tényleg már megígértem neki ,hogy ott leszek majd. De reméltem, hogy elfelejti.
-Jó rendben. De még nem biztos, hogy pénteken ott tudok lenni. Meg kell néznem hogy ráérek-e.- lesz egy fotózásom a héten, ha jól emlékszem akkor csütörtökön. De mindig összekeverem a napokat, így egy naptárba vezetem őket.
-Jó akkor ,menj nézd meg. De attól kezdve még ,estére ide érsz majd ugye? Majd kimegyek eléd a reptérre.-már indultam el a naptáram felé, hogy megnézzem mikor is kell mennem.
-Nagyon nagy szerencséd van. Csütörtök délután kell mennem.
-Szuper, akkor már estére itt is leszel. De jó.-el kellet tartanom a telefont a fülemtől ,mert sikított a telefonba.
Hallotam ahogy egy férfi hang megkérdezi tőle, hogy minden rendben van-e vele. De ő csak vidáman újságolta el a mostani beszélgetésünket.
-Szia Alison. Tudhattam volna, hogy veled beszél. Csak akkor örül ennyire.-nevetett Tom a telefonba.
-Szia Tom. Sikerült majdnem megsüketülnőm a feleségedtől. -kuncogtam már én is.
-Még nekem sem örül ennyire. Akkor ha jól értettem, csütörtök este jössz majd? -időm már nem volt válaszolni ,mert a felesége újra megszólalt.
-Igen, úgyhogy kimegyek érted este. Majd küld át melyikkel jössz.
-Mindenképp. De most leteszlek és nézek valami járatot akkor.-már búcsúztam volna tőle el.
-Várj, én akkora hülye vagyok. Nem is kell gépet nézned. Gyere el a tesómmal. -na nem. Az kizárt.
-Mi, nem! Nem ,majd nézek valami járatot.-egyből tiltakoztam.
-Most miért? Miért jönnél külön ,amikor ő is jön. Ennyire nem utálhatod?- hallotam a hangján ,hogy kicsit rosszul esik neki.
-Nézd, tudod hogy téged nagyon szeretlek. És a családodat is. De a tesód hát, nem nagyon vagyunk jóban.
-Tudom, mindig is ilyenek voltatok. De nem értem miért. A keresztelőn is elvoltatok egy darabig.-igen, pont addig amíg burkoltan le nem kurvázot.
-Pontosan, csak egy darabig.
-Jó mindegy. Akkor gyere külön, majd küld el mikor száll le a géped. De most mennem kell, ahogy hallom Lio felébredt, és az apja nem bír vele.-gyorsan még elköszöntünk egymástól, és tette is le a telefont.
Akkor még fel sem fogtam mibe is mentem bele.Már itt vagyok a reptéren. Viktóriát keresem, azt mondta kint fog várni.
Kis idő után észrevettem, az egyik sarokban, így gyorsan elindultam felé.
-Végre itt vagy.-jött felém és öleltük meg egymást.
-Szia.- miután elváltunk egymástól, már indultunk is ki.
-A gyerekek?-szálltam be a kocsiba.
-Otthon az apjukkal. Nem akartam őket ebbe a tömegbe kihozni. Elég lesz nekik majd a verseny.-már indultunk is el hozzájuk. Náluk szállok meg ebben a pár napban. Nem engedte meg most sem, hogy szállodába menjek. Mindig náluk csövezek, ha itt vagyok.
-Már alig várom, hogy találkozzak velük.
-Örülni fognak neked. Lehet Lio kicsit meg fog ilyedni, de mindenkivel azt csinálja az elején.-szinte mindenről beszéltünk az úton. Jó volt végre újra személyesen beszélni, és nem telefonon.
YOU ARE READING
Gyűlöletből Valami Más (M.V.)
FanfictionRégóta ismerem. Túl rég óta ahhoz ,hogy elhidjek neki mindent. Túl sokszor vesztünk össze már, és vágtunk egymás fejéhez, különböző bántó dolgokat. Max Verstappen és Alison Reed kapcsolata nem épp a szokványos. Régóta ismerik egymást, de sose jöttek...