2.rész

8.1K 235 0
                                    

Egy órán belül már ott álltam a Blye ház ajtaja előtt egy különösen szűk, testre simuló és mini, élénk sárga ruhában, ami különösen jól mutatott most a barna bőrömön.

A ruhát természetesen anya adta rám, aki külön a mai napra vásárolta nekem. Kérdeznem sem kellett, miért ezt a kellemetlenül szűk és rövid ruhát választotta: mindenáron felkellett hívnom Nick figyelmét magamra, hisz már egy hónapja nem láttuk egymást.

Anyám ezen gondolatára majdnem hangosan felnevettem. Nicket azt se érdekelte volna, ha zsákruhában jövök ma el, az érdeklődése irántam egyértelműen nulla marad.

De persze anyám hajthatatlan volt, a hajamat egy gyönyörű fonatba csavarta, és a sminkemet is az ő kérésére egy szelíd, de mégis elbűvölően csillogóra alkottam meg.

Kár, hogy a külsőm senkit sem fog érdekelni.

-Sziasztok!-nyitott ajtót vigyorogva Nick apja, Nico Blye, a 50-es éveiben járó, szakállas, barna hajú, feledtébb jóképű férfi volt, aki szokásához híven elegáns és méregdrága ingbe bújva tessékelt be minket elképesztő házukba, ami még a mienknél is szebb volt. Már gyermekkoromban is imádtam ezt a házat, elvarázsolt a sötét bútoraival és az elegánsan megalkotott elrendezéssel.

A férfi finom puszival köszöntött és illedelmesen megjegyezte, hogy végre jó látni, és természetesen elhintett egy apró dicséretet a kinézetemmel kapcsolatban. Én csak óvatos mosollyal viszonoztam a bókot, miközben beljebb sétáltunk a házba.

-Áh, megjöttetek!-bukkant fel Nico felesége, Lily, szőke fürtjeivel és elragadó megjelenésével, aki anyámhoz hasonlóan egy sötétkék koktélruhát viselt, ami kiadta korához képest még mindig gyönyörű alakját. Az arca felragyogott, amikor meglátott engem és mint a leendő menyét, hosszas ölelésbe vont. -Skylar! Úgy örülök, hogy végre hazatértél.-mosolygott rám kedvesen, miközben én is igyekeztem viszonozni őszinte mosolyát.-Már nagyon hiányoltunk a közös vacsorákról,-mondta, miközben közelebb lépve hozzám suttogva folytatta-főleg Nick.-vetett rám egy bizalmas pillantást, mire szélesen elmosolyodtam, mint akit rettentően feldob ez a hír.-Mindjárt szólok is neki, fent van az emeleten.-sétált arrébb a tetőtérre vezető lépcsőhöz-Nicholas! Megjöttek!-ordibált fel.

-Addig had agyjam oda a kis szuvenírt, amit hoztam.-nyúltam a kezemben lévő kis tasakért, amiben ajándék lapult a Blye családnak egyenesen Olaszországból. Anyám büszkén mosolygott rám, miközben a pironkodó Lilynek átnyújtottam az ajándékot. Anyám meg is ölt volna a puszta kezével, ha nem hozok nekik valamit.

-Jaj nem kellett volna!-hangzott az illedelmes válasz, de persze mindannyian tudtuk, hogy ez csak hamis illedelmesség volt. Nico messziről sasólta mi lehet a kis tasakban, miközben Lily is egyből utána nyúlt, hogy megnézze. De már sajnos nem volt lehetőségem végig nézni az ajándék kibontását, mert ekkor nehéz léptek hangja csapta meg a fülünket, és sétált le a lépcsőn egyenesen hozzánk.

Nicholas Blye szokásához híven pimaszul jól nézett ki. Bár azt gondoltam ez után az egy hónap után nem érhette változás mégis, mintha valami más lett volna rajta. Magas alakja egyből betöltötte a teret, és magára vonta a jelenlévők figyelmét. Alkalomhoz illően volt felöltözve, de mégis nickesen. A lábán egy elegáns bőr cipő lapult, felette egy fekete kockás nadrággal a csípőjénél megtartó övvel, és egy szintén fekete garbó volt betűrve rajta felülről, ami tökéletesen rásimult a felsőtestére, kiadva sportos alkatját. Hollófekete haja a feje tetejére zselézve simult, amiből egy két rakoncátlan tincs kiszabadult és a homlokára hullott. A garbó kiemelte szögletesen, ívelt állkapcsát, miközben arcán laza mosoly játszott és zöld íriszeivel engem figyelt.

Persze, hogy engem nézett. Végig mért metsző pillantásával a fejem búbjától egészen a kislábujjamig, alaposan megnézve magának. Szemügyre vett, ahogy én is őt az előbb.

Hisz ezt kellett csinálnom!

Még egy másodperc erejéig lehunytam a szemem és vettem egy mély lélegzetet, nyugalmat erőltetve magamra, majd mikor kinyitottam a szemem az arcomra egy elragadóan boldog mosolyt erőltettem, miközben elindultam Nick felé.

Kezdődjék a műsor!

Félúton találkozva egymás karjaiba omoltunk, mint két szerelmes pár, és szorosan odabújtam Nick mellkasára, miközben a kezemmel átöleltem a hátát, ő pedig az egyik kezével a a tarkómat fogva, a derekamat ölelte és belefúrta a fejét a nyakamba.

Egész hihetően festhettünk ki. Annyira egymásba kapaszkodtunk, hogy szinte alig kaptam levegőt, de mégis...kissé kellemes nyugvással töltött el Nick ismerős illata. És bármennyire hülye volt a helyzet, szívesebben maradtam volna így, mint ami ezután várt ránk.

Végül mikor elegendőnek véltük a meghitt ölelkezős pillanatot, kibontakoztunk egymás karjaiból és tudva, hogy a szüleinknek háttal állva nem láthatják unott képemet, mosoly nélkül köszöntem oda.

-Szia!-néztem fel Nick szemeibe, miközben ugyanúgy ott álltunk egymáshoz közel, csak annyira eltávolodva, hogy egymás arcát lássuk, mire Nick egy szó nélkül az ajkaimra tapasztotta a száját.

Mondhatnám, hogy meglepődtem.

De nem.

Nickel a csókolózást sosem tartottam egy undorító dolognak vagy kellemetlennek, ugyanis a fiú valóban tudta mit csinál. Bármennyire is nem voltak valóságosak a szándékok, nem lehetett a csókot elrontani, Nick értett a dolgához, így sosem éltem meg rosszul ezeket az alkalmakat. Még talán kellemes is volt, ha arra gondoltam, hogy végülis egy védő oltás is kellemes, ha tudom, hogy utána nem kaphatóm el az adott vírust. Ez is hasonló egy helyzet volt, tudtam, hogy ettől megnyugszanak a szüleink és már is megérte az egész.

A csók nem tartott sokáig és egyszerű volt. Nickel arrébb és léptünk egymástól, miközben tudva, hogy a szüleink árgus szemekkel lesik minden mozdulatunkat Nick szélesen rám vigyorgott.

-Szia!-mondta jókedvet tettetve, majd a fülemhez hajolva, halkabbra fogta a hangját, de attól pontosan úgy ejtette ki a szavakat, hogy a szüleink mindent halljanak-Hiányoztál.-puszilt bele a hajamba finoman.

-Te is nekem.-rebegtem, miközben összekulcsoltuk a kezünket és a szüleink felé fordultunk, akik ahogy sejtettem, úgy bámultak ránk, mint a leghőbb látványosságra.

-Annyira édesek!-súgta oda Lily anyámnak, miközben én és Nick szavak nélkül elismerően pillantottunk a másikra. A kis színjáték betalált.

Ekkor a házvezető nő lépett be közénk.

-Asszonyom az étel 10 percen belül elkészül.-jelentette be Lilynek.

-Akkor menjünk át az étkezőbe.-intett a társaságnak, amikor a férje közbe szólt.

-Mindjárt megyünk szívem, de előtte még megakarom mutatni Kevinnek az új...-hadarta Nico apámra bámulva, mire Lily édesen mosolyogva félbe szakította.

-Majd a vacsora után.-mondta könyörtelenül, de a férje nem hátrált meg.

-Édesem, csak egy pillanat az egész.-mondta közelebb húzódva, mire a nő egy macska módjára simult bele férje érintésébe.

-5 perc!-hangzott a feleség kemény, de megenyhült válasza, mire Nico elvigyorodott és egy köszönöm mellett szájon csókolta Lilyt, majd már el is tűnt az apámmal.-Gyerekek ti is addig nyugodtan maradjatok itt.-akart nekünk egy kis időt adni kettesben Nickel, amire én kicsit sem vágytam, igy egyből közbeavatkoztam.

-Köszönni szeretnék Jordannek.-mosolyogtam bocsánatkérően Lilyre, kerülve anyám gyilkos tekintetét, miközben leléptem a társaságból és egyenesen a konyhába indultam Jordanhez.

Édes AlkuWhere stories live. Discover now