Édes Alku

43.rész

Sosem éreztem magam még ilyen boldognak.

Miután Nick megkérdezte, hogy leszek-e a barátnője és én jó pár csók kíséretében biztosítottam róla, hogy szeretnék az lenni, befeküdtünk az ágyamba és csak elvoltunk.

Nick a hátámlának vetette a fejét, miközben félig ülő testhelyzetben a fejemre támasztotta az állát, míg én átölelve izmos felsőtestét a mellkasára kuporodtam. Perceken keresztül nem is szóltunk egymáshoz csak egymás érintésében ringatózva élveztük, hogy ott vagyunk a másiknak. Én sem vágytam különösebb társalgásra, miközben elképesztő nyugalom áradt szét bennem, ahogy Nick mellkasán pihenve becsukott szemmel élveztem, ahogy a fiú a rajtam pihenő kezével köröket ír le a hátamon. Örökké így tudtam volna maradni. Csakis az járt a fejemben, hogy mennyire szükségem volt erre, hogy Nickkel töltsem az időmet és a közelemben tudhassam. Egész életemben ez a fiú jelentett számomra mindent, és néha még mindig nehezen fogtam fel az életünkben történt éles kanyarokat, amik el-el taszítottak egymástól és megváltoztattak köztünk mindent.

-Hiányoztál.-csúszott ki halkan és észrevétlenül a számon, mire éreztem, hogy elfacsarodik a kimondott szó után a szívem.

-Te is nekem.-vallotta be egy puszit nyomva a fejem tetejére melegséggel töltve el-Utáltam, hogy nem beszéltél velem. Az is jobb lett volna ha állandóan kiabálsz vagy veszekszel velem. Csak többet ne kerülj el!-kérte esdeklően, mire a szívem még inkább össze facsarodott a hangjából kicsengő kín hallatán. Nem bírtam ki és felültem az ágyban, elhúzódva a fiútól, hogy lássam az arcát, amikor a számat elhagyják szavaim.

-Én nem így értettem.-néztem rá szomorúan-Hiányoztál az elmúlt években.-mondtam ki a tényt, ami életem egyik legfájdalmasabb pillanatában következett be és ami régóta nyomta a szívemet. Nick hirtelen hökkent meg, mint akit arcon csaptak. Nem erre a válaszra számított és bevallom én sem terveztem, hogy valaha előhozakodok neki ezzel, de ma volt az őszinteség és a nyíltság éjszakája és úgy éreztem itt az idő, hogy bevalljam ezt.

-Sky...én...-kereste a szavakat keserű hangnemmel-Úgy sajnálom, hogy tönkrement a barátságunk. Tudom, hogy ez részben az én hibám volt.-horgasztotta le a fejét, mire a kezéhez nyúlva bátorítóan megszorítottam azt. Nick fájdalommal teli tekintete az enyémbe fúródott.

-Miért csináltad?-kérdeztem elcsukló hangon, mire Nick vett egy mély lélegzetet és az ölébe véve a kezemet birizgálni kezdte.

-Tudod...-kezdte elgondolkodva-Sky, te lettél a családom amióta csak megismertelek. Mindig is te voltál az egyetlen biztos pont az életemben. A szüleim...tudod milyenek.-sóhajtott fel fáradtan-Apámat mindig is csak az érdekelte, hogy én legyek a tökéletes gyereke. Legyek jó tanuló, kiváló sportoló. Csak az eredményeim érdekelték és hogy mindent jól csináljak. Ha nem ezekről volt szó, soha rám se hederített. Az anyám se sokkal jobb nála. Ők sose ismertek engem igazán, sosem látták az igazi oldalamat, úgy mint te.-nézett mélyen a szemembe, mire pontosan tudtam, hogy miről beszél. Hisz ugyanez volt a helyzet velem is, pont ezért volt olyan nagy szükségünk egymásra és pont ezért fájt annyira, hogy a kapcsolatunk 16 éves korunkban ilyen csúnyán megromlott.-Így a barátságunk...-folytatta Nick-egyfajta mentőöv volt számomra. Végre valakivel önmagam lehettem. Aztán...-akadt el egy pillanatra a lélegzete-amikor a szüleim azt akarták, hogy hívjalak el randizni és alakítsak ki veled egy párkapcsolatot, akkor...úgy éreztem megfulladok. Te voltál az egyetlen dolog az életemben, amit a szüleim nem erőltetek rám, veled nem a kényszer vezérelt, hogy foglalkozzak, erre egyik pillanatról a másikra te is a szüleim egyik kitűzött célja lettél, amit elkellett érnem. Úgy éreztem téged is elakarnak venni tőlem!-mondta elgyötrötten, mire a szívembe fájdalom hasított érte-Hogy te is a tökéletes Nickolas Blye csomag részévé váltál és ezt nem bírtam elviselni. Ezért távolodtam el tőled. Akár mikor veled voltam csak a szüleim tanácsai lebegtek a szemem előtt amivel arra buzdítottak, hogy hogyan hódítsalak el. Különböző fantázia képeket ültetettek a fejembe esküvőről és a jövőnkről. Bepánikoltam és végül téged büntettelek a szüleink helyett, amikor...többé nem voltam a barátod.-nézett egyenesen a szemembe bánatos tekintettel, mire nem bírtam visszatartani a szememből kibuggyanó könnycseppeket.