Édes Alku

35.rész

Teljesen lefagyva meredtem arra az irányba amerre Nick elment.

-Buuuummmm!-hangzott fel egy hangos zörej a csendes szobában, mire kizökkenve fordultam a telefon felé. El is felejtettem, hogy Allyvel hívasban maradtunk.-Itt aztán robbantani lehetett volna a feszültséget.-jegyezte meg mókásan.

-Fogd be Ally!-morogtam oda, miközben elgondolkodva meredtem a bőröndömre. Most mégis mit csináljak?

-De most komolyan, ez durva volt! Na meg a kémia. Huhúúú! Felizgultam ettől a jelenettől. Ti ketten már szinte undorító hogyan néztek egymásra.-ecsetelte bezsongva, mire legszívesebben kinyomtam volna a hívást.

-Ally!-szóltam rá kimérten, mire a barátnőm a tekintetemet látva védekezően feltartotta mindkét kezét.

-Jól van na!-sopánkodott-Mihez fogsz most kezdeni?

-Nem tudom.-roskadtam le a székre fáradtan. A Nickkel való civakodás felemésztette az energiámat.

-Figyelj, most ezen a kocsi úton kívűl nem kell vele lenned és beszélgetnetek. Simán eltudod kerülni. Dugd be a füled egész úton és ennyi. Zárd ki őt, te pedig érezd jól magad. Ne hagyd már, hogy elvegye az üdülésed.-nézett rám lágyan, mire kedvem lett volna most megölelni a lányt. Hisz teljesen igaza volt! Nem kell Nickkel töltenem az egész napot. Kibírtam már ennél sokkal rosszabbat is.

-Na ezért imádlak téged.-vigyorogtam rá, miközben elindultam a gardróbom felé, hogy kivegyem a szükséges ruhákat.

-Hozz nekem majd valami nagy és drága szuvenírt.-kiáltotta, mire nem bírtam ki és elnevettem magam.

-Feltétlen.

-Hívj, ha zűr van a paradicsomban. Szeretlek!-mondta még, majd megszakította a hívást.

Ezek után belevetettem magam a pakolásba. Direkt lassan és átgondoltan csináltam, ugyanis nem akartam megadni Nicknek azt az elégtételt, hogy pontosan ugrok a szavára, úgyhogy egy fél óra múlva battyogtam le a lépcsőn a bőröndömmel és léptem ki a házból.

Nick a Ranger Rover ülésében ülve nyitott ajtónál telefonozott és csak akkor hagyta abba amikor odaértem. Elakarta venni a bőröndömet, hogy segítsen berakni, de én makacsul nem hagytam magam és egyedül betettem a csomagtartóba. Mint egy erős egyedülálló felnőtt nő.

-Minden megvan?-kérdezte, miután beültem mellé a kocsiba, mire rá se nézve bólintottam.-Éhes vagy? Beugorhatunk előtte valahová enni.-kérdezte, mire érdektelenül válaszoltam.

-Ha akarsz.-vetettem oda nem törődően, mire Nick hangosan felhorkant.

-Hát ez csodás. Élmény lesz ez a három óra út.-indította be a kocsit-Szóval...-akart ismét hozzám szólni, mire jó hangosan előkotorásztam a kis táskámból a a fülhallgatóm és a fülembe dugtam. Rá se nézve a fiúra elindítottam egy lejátszási listát, majd kibámulva az ablakon néztem az elhaladó tájat.

Kb két óráig tartott elérni a Gallo-hegyhez, ahonnan további egy óra út vezetett fel a sí paradicsomig.

Már fél óraja szakadt az eső, amikor pedig elértünk a hegy labához és haladtunk felfelé egyre rosszabb lett az egész.

Iszonyúan szakadni kezdett a hó, és egyre inkább sötétedett, ugyanis miattam kesőbb indultunk el, mint kellett volna. Már egy negyed órája hajtottunk felfelé ebben a rettenetes időben, amikor is már a szél is iszonyúan süvíteni kezdett és bár Nick óvatosan vezetett alig látott valamit.

Már egy ideje lemondtam a zene hallgatásról és meredten figyeltem az előttünk elterülő utat, miközben görcsősen szorongattam magam mellett az ajtó fogantyúját. Kezdett nagyon ijesztővé válni ez a helyzet, és már bántam a makacsságom, ami miatt nem indultunk el időben