Édes Alku

41.rész

A bárban fullasztó meleg volt, így kicsit sem bántam meg, hogy egy szexi, ujjatlan haspolót vettem fel, melynek a dekoltázsomnál átlátszó anyaga miatt nem sok mindent hagyott a képzeletre. A lábaimon az egyik kedvenc bulizós, feszes, hosszú bőrnadrágom volt, ami kiválóan kiadta az alakomat, kombinálva a szokásos kedvenc bakancsommal, ami mindenhez ment.

A koncert kezdete előtt Sammel a bárpultnál álldogáltunk és egy koktélt iszogatva beszélgettünk. Semmi kedvem nem volt beállni most a nagy tömegbe, így kicsit sem bántam, hogy arrébb húzódva a tömegtől hallgatjuk az előzenekart.

-Szerencsés vagy hogy itt töltheted a teleket.-néztem a fiúra ábrándosan mosolyogva-Gyönyörű ez a hegység és minden nap azt csinálhatod, amit szeretsz.-mondtam irigykedve, mire Sam csak szelíden elmosolyodott.

-Igen, szerencsésnek is érzem magamat. Ez az évem legjobb időszaka.

-Mondjuk biztos nehezen viselném el az állandó hideget.-fintorodtam el annak gondolatára, hogy több hónapig ilyen fagyos időjárásban éljek. Az egy dolog volt, hogy egy-két hetet itt töltöttem, de hosszú távon nem viseltem volna el az állandó fázást.

-Hozzá szokik az ember.-felelte Sam arcán csibészes mosollyal, mire hirtelen a szemem sarkából annyit vettem észre, hogy egy alak válik ki a tömegből és egyenesen hozzám lépve megragadja a karomat.

-Mi a...?

-Most azonnal elmegyünk innen!-kezdett el húzni a bár pulttól Nick izmos karja olyan dühös tekintettel, amit még sosem véltem felfedezni rajta. Meghökkenve álltam a tekintetét.

-Mégis mit művelsz?! Engedj el!-ripakodtam rá a helyemen tartva magamat, miközben Nick kezét bámultam, ami egyáltalán nem erősen, de határozottan átfogta a csuklómat.

-Haver, állj le!-szólt közbe Sam is bosszúsan állva az események felett, miközben ő is megfogta a másik kezemet támogatásul, mire frusztráltan néztem a snowboardos fiúra. Nagyon reméltem, hogy nem kezdenek el huzigálni, mint egy nyamvadt kötelet.

Mikor Nick tekintete az engem fogó Sam kezére tévedt fenyegetően közelebb lépett a fiú irányába és olyan arckifejezéssel bámult rá, mintha azt fontolgatná menten kibelezi.

-Ha nem veszed le azonnal a kezedet Skyról, ripityára fogom törni a csontjaidat és soha többet nem fogsz tudni felállni a kibaszott deszkádra.-vicsorogta a srác felé szikrákat szóró szemmel, mire az pár másodperc erejéig mérlegelte a hallottakat, majd lassan elengedte a kezemet. Én pislogás nélkül meredtem magam elé zavartan állva az események közepén. Még sosem hallottam Nicket így beszélni másokkal.-Most pedig megyünk, Skylar!-mennydörögte ellentmondást nem tűrő hangon, és már el is kezdett húzni magával. Én hagyva magamat gyorsan odasúgtam egy bocsánatkérést Samnek és engedtem, hogy Nick elrángasson a szeme elől.

Egészen a ruhatárig kivonszolt, miközben egyetlen pillanatra sem nézett vissza rám. Ekkor végre megállt, szembe fordult velem és harcias tekintettel egyenesen beleakarta vetni magát a csatába ellenem, de hirtelen mintha a lélegzete is elakadt volna, ahogy a szeme végig vándorolt az egész testemen. Úgy bámult végig rajtam, mintha most látna először.

-Mégis mi van rajtad!?-förmedt rám kikerekedett szemmel.

-Most meg mi bajod van?!

-Sky.-dörrent rám a homlokát dörzsölve, mint akinek fejfájása van már az egésztől.-Ez a ruha.-nézett végig rajtam úgy, mintha maga se hinné el amit lát, és amit a tekintete tükrözött vissza az...tetszett nekem. Nagyon jól tudtam miért van rám most emiatt kiborulva.