Édes Alku

30.rész

-Szóval?-ültem be a kocsiban várakozó Nick mellé.

-Szia, Sky!-mosolygott rám, majd már hajolt is volna felém, hogy megcsókoljon, de szépen visszatoltam a saját ülésére.

-Várom a válaszod.-meredtem rá komoly arccal, mire kivillantva hófehér fogait elvigyorodott.

-Egy csók után megkapod.-közelített ismét, de továbbra se hagytam magamat.

-Most nem jár csók.-löktem vissza a mellkasánál fogva-Hallgatlak Nick!

-Hogy mennyire undok vagy ma.-röhögte el magát ténylegesen visszaülve a helyére-Azért kell hazajönnöd velem, mert anyám személyesen adni akar neked valamit. Hívott, hogy vigyelek magammal.

-Mégis mit?-ráncoltam a homlokomat.

-Fogalmam sincs.

-Nagyon remélem, hogy nem valami hülyeséget.-fintorodtam el a korábbi csodás ajándékaira gondolva.

-Nem tetszett az a kalap?-vigyorgott rám Nick, az anyja legutóbbi ajándékát felemlegetve.

-Baszki, senki nem hord már olyat.-torzult el az arcom-Nem is értem honnan szerezte. Akkor is vagy egy hónapig kérdezgette, hogy tetszik-e, én meg azt hittem a fejére húzom.-bosszankodtam.

-Szerintem jól állt.-pillantott rám idegesítő vigyorával.

-Menj a francba, Nick! Elegem van belőled mára. Mi volt ez az egész a menzán?-vontam kérdőre a jelenet miatt, amit rendezett a barátaim előtt. Nagyon nem tetszett ahogy direkt kikezdett előttem Diegoval. Az olasz fiú egyáltalán nem érdemelte ezt, és igazából nem értettem erre miért volt szükség.

-Semmi.-vont vállat.

-Semmi?-emeltem fel a hangom mérgesen-Bunkón viselkedtél Diegoval!

-Ha beletiportam a lelkébe, akkor majd küldök neki egy doboz bonbont.-felelte gúnyosan, mire tátva maradt a szám.

-Mekkora egy seggfej vagy!-ütöttem a karjára.

-Te meg Diego testőrje, vagy mi?-morogta velem szembe fordulva.

-Csak megvédem a barátomat.

-A barátod mi?-nevette el magát kicsit sem jókedvűen-Még nemrég miatta sírtál, nem emlékszel? Most hirtelen ismét barátok letettek?-gúnyolódott rajtam.

-Kibékültünk.

-Szóval kibékültetek.-fújtatta-Ez fantasztikus. Akkor most megint megfogsz kérni, hogy hozzalak össze titeket vagy most kihagysz belőle?-kérdezte gonoszul, olyan éllel a hangjában, hogy nem is gondolkoztam, amikor felemeltem a kezemet és egyszerűen pofon vágtam. Nicket is meglepte a váratlan reakcióm, de egy szót sem szólt csak egyenesen a szemembe meredt, ami égett a dühtől.

Nem is tudtam mondani neki semmit, csak kitártam a kocsi ajtaját és mérgesen becsapva magam mögött kiszálltam.

Könnyek égették a szememet, miközben elindultam gyalog a haza vezető úton.

-Skylar!-kiáltotta a hátam mögül-Állj meg!-szólt, de én hátra se nézve haladtam tovább, mígnem hangos léptek zaja csapta meg a fülemet, majd hátulról megragadott.-Sky!-fordított szembe magával zaklatott tekintettel.

-Engedj el!-rántottam ki magamat a kezei közül, de Nick újra utánam kapott és nem eresztett.

-Nézz rám!-kérte indulatosan-Nézz a szemembe!

-Látni se akarlak!-kiáltottam a képébe a karomat ráncigálva, de esélyem se volt, Nick erősen tartott.

-Egy faszfej voltam. Oké! Elfogadom!-vágta az arcomba nyersen-De mit vársz tőlem? Hagyjam, hogy újra sírj amiatt az olasz gyerek miatt?! Ott voltam nem egyszer, amikor padlóra küldött!-ordította magából kikelve.