Édes Alku

13.rész

Este Nick egészen a házunk ajtajáig kísért, amikor is én nem is foglalkozva vele, egy szó nélkül bementem a lakásba.

Szerencsémre sikerült anélkül feljutnom az emeletre, hogy anyám meglátott volna, és aznap már nem is keresett.

Csakis reggel keresztezte egymást az útjaink.

-Összevesztél Nickel?-támadt nekem korán reggel, amikor leértem a konyhába. Alig aludtam valamit az éjjel a történtek miatt. Fáradt és rosszkedvű voltam, így a mai reggelből anyám okítása hiányzott a legkevésbé.

-Neked is jóreggelt!-mormogtam az orrom alatt bosszúsan, mire anyám arca csak még inkább elvörösödött a dühtől.

-Válaszolj a kérdésemre Skylar Linch!-dörögte villámló tekintettel.

-Talán.-pusmogtam.

-Mi az, hogy talán?! Lily felhívott, hogy tegnap Nick a kocsija nélkül ment haza, mert valahol otthagytátok.-füstölgött.

-Persze, hogy felhívott.-motyogtam az orrom alatt, amit szerencsére anyám nem hallott meg. Alig látott a dühtől.

-Most rögtön elmész Nickért és bocsánatot kérsz!-utasította, miközben az arcomra egy grimasz ült ki. Mit is vártam. Anyámat az se izgatta volna, ha Nick megcsal. Nem érdekelte mi történik kettőnk között, hogy esetleg jogosan haragszom a pasimra. Anyámat csak a hírnév és a látszat érdekelte, na meg az elképzelt álomszerű jövő, amiben Nick és én összeházasodunk, tökéletes párt alkotunk, miközben tökéletes gyerekeket szülők neki.
Hányni tudtam volna.
-Értetted?-követelt választ, mire csak elmormogtam egy igent. Mást nem tehettem.

Így hát nulla kedvel ültem be a kocsimba, miközben egy üzenetet küldtem Nicknek.

Skylar: 5 perc múlva felveszlek.

Írtam neki sebtében, miközben beindítottam a kocsit és kikanyarodtam az útra.

Amikor megálltam az ismerős ház előtt beletenyereltem a dudába és vártam. Nem sokkal később Nick közelitett felém könnyed laza lépteivel, majd kitárva az ajtót becsusszant mellém az anyós ülésre.

-Szia!-köszönt rám, de én csak egy szigorú pillantással díjaztam, majd megse várva, hogy bekösse magát beletapostam a gázba.-Most komolyan szóba se állsz velem?-akadt ki felém fordulva, miközben én az utat figyeltem, és próbáltam kizárni a fiú hangját.-Sky.-szólított a becenevemen kérlelően, mire elszorult a torkom.

-Nem érdemled meg.-nyögtem ki keserűen a tegnapi beszélgetésünkre gondolva és arra, hogy a fiú mennyire megbántott, hogy még a mögöttünk álló régi barátságunk fejében sem volt képes mellém állni és valamelyest támogatni.

Erre Nick már nem tudott vagy nem is akart mit mondani, így csendben utaztunk, miközben én a vezetésre koncentráltam, Nick pedig az ablakon bámult kifelé. Egészen addig így haladtunk, míg a parkolónál, ahol tegnap a kocsiát hagyta ki nem tettem.

-Kösz a fuvart.-szállt ki a kocsiból száraz hangon beszélve, mire amint becsapta maga mögött az ajtót, én egy szó nélkül elhajtottam.

***

-Na jó, mi történt köztetek?-fordult felém Chad a menzán kizökkentve a gondolataimból.

-Mire gondolsz?-szakítottam el a figyelmemet a lányok asztaláról a legjobb barátom felé fordulva.

-Ne játszd nekem a hülyét, Nick. Ma Skylar a szokásosnál is jobban utál és úgy tartja tőled a 10 méter távolságot, mintha leprás lennél.-jegyezte meg, mire egy sóhaj kíséretében vezettem vissza újra a tekintetem az említett lányra.