Édes Alku

23.rész

Reggel mikor pislákolva kinyitottam a szememet, akkor hirtelen összezavarodtam. Nem a megszokott szobámban ébredtem, így nyűgösen fúrtam bele a párnámba a fejem, aminek kellemesen ismerős illata volt. Mélyeket szívva lélegeztem magamba Nick férfias illatát, amikor hirtelen ledermedtem. Nick? Férfias illat? Szinte azonnal hatalmasra nyílt ki a szemem, és felültem az ágyban, ahogy rádöbbentem mégis hol is vagyok. Pillanatok alatt pergett le előttem a múlt éjszaka eseményei, ahogy Nickkel egy ágyban össze bújva elaludtunk.

Atyaég.

De a fiú már nem volt mellettem. Egyszerre lettem csalódott és nyugodt, hogy Nick nincs itt, amikor is jobban szétnézve magam körül megpillantottam, ahogy az alvós ruhájában, kissé kócos hajjal gubbaszt az íróasztala előtt, és erősen koncentrálva bámulja az iPadet. Megint a meccsel foglalatoskodott, ebben biztos voltam, hiszen annyira bele volt merülve abba, amit csinált, hogy észre se vette, hogy felkeltem.

Kihasználva az alkalmat, gyorsan kitöröltem a szememben megbúvó csipát, és valamelyest átfésültem az ujjaimmal a loboncos hajamat. Majd pedig előnyt kovácsolva a figyelmetlenségéből elgondolkoztam. Mindig igyekeztem nem "csaj" szemmel nézni Nickre. Hisz régen barátok voltunk és soha megsem fordult a fejemben, hogy a baráti szeretetnél többen érezzek a fiú iránt.
Aztán persze az életünk dobott egy hátast és minden megváltozott köztünk. Csúnyán összevesztünk és eltávolodtunk egymástól, amit én iszonyatosan nehezen éltem meg. Akkoriban nagyon haragudtam Nickre és a szüleinkre, de mégis hiányzott a legjobb barátom közelsége. Az amikor megkötöttük a mi kis alkunkat, az csak méginkább mindent összekutyult. Utáltam Nicket, minden értelemben és bármennyiszer is értünk egymáshoz a látszat kedvéért, mindig igyekeztem tartani tőle a két lépés távolságot. De mostanában...amióta megcsókoltam Nicket ott azon a napon a szobájában, de úgy igazán, az alkunk keretein kívül, azóta minden megváltozott. Másként viszonyultunk egymáshoz. Nem is értettem az egész szituációt, összevoltam zavarodva, hogy mégis mit is műveltünk most mi ketten. Viszont egyet nem tagadhattam. Jó érzés volt ismét úgy Nick közelében lenni, hogy önmagam lehettem és nem azért töltöttünk együtt időt, mert muszáj volt. Legalábbis részben nem. Jó érzés volt vele lenni és kezdtem azt érezni, hogy ez azért volt, mert hiányzott nekem. Mindig is az életem része volt, és az nehéz időszak volt, amikor végül már nem volt az. De azzal a ténnyel, hogy most ismét kezd visszakúszni az életembe, nem tudtam mit is kezdhetnék vele. Ez most más volt, más a szituáció és kissé féltem, olyan vizekre eveztünk Nick és én ami nem tudtam, hogy helyes volt-e? Totál összevoltam zavarodva, de mégis kezdtem megérteni a suliban Nickről pletykálkodó lányokat, ugyanis kezdtem én is csaj szemmel látni őt. Hogy milyen magas, mennyire széles a válla, milyen szépen napbarnított a bőre vagy hogy mennyire szexin éles az arccsontja, milyen gyönyörű szép a szeme és hogy mennyire teltek az ajkai.

-Jo reggelt!-szakított ki a bambulásomból Nick jókedvű hangja, mire zavartan kaptam el a fejemet róla és totál elvörösödtem, mert biztos voltam benne, hogy észrevette, ahogy bámulom.

-Szia!-motyogtam vissza zavartan a takaró szélével babrálva.

-Jól aludtál?

-Aha.-keltem ki az ágyból és odasétáltam hozzá, miközben Nick le sem véve rólam a szemét engem figyelt.-Megint ezen dolgozol?-pillantottam le a stratégiai ábrára, miközben Nick továbbra is az arcomat fürkészte.

-Eszembe jutott még pár dolog, amíg aludtál.-húzta arrébb a képernyőt megmutatva azt, amit ma csinált.

-Klassz.

-Nem vagy éhes?-kérdezte, mire az étel hallatán a hasam akkorát korgott, hogy még szerintem a szomszédban is meghallották.-Oké, értettem.-nevette el magát-Gyere, menjünk együnk valamit.