Édes Alku

5.rész

A szüleinknek hála ismét kettesben voltunk Nickel a lovardában.

Péntek délután volt. A szüleink pedig szokásukhoz híven letelepedtek a farm éttermében, ahol a páholyból várták, hogy lássanak Nicket és engem lovagolni.

Amint beléptünk a karámba megnyugvás fogott el a lovak ismerős szagától és látványától. Izgatottan szedtem a lábamat, hogy minél hamarabb a Linch család tulajdonához érjek: Tristanhoz, a lovamhoz.

A rég nem látott lovam, amint meglátta, hogy a karámja felé sétálok hatalmas nyihogásba és eszeveszett toporgásba kezdett, olyannyira, hogy a lovász fiú, aki történetesen a ló farm tulajának a fiú volt, berohant a nagy zajra.

-Hé, hé!-rohant Tristan elé, hogy lecsitítsa, de a lovam makacsan tovább tombolt az izgatottságtól.

-Semmi baj, Josh. Csak örül.-nyugtattam meg a lovász fiút, mire hátrébb lépett a karámtól, és intve a fejével hagyta hogy végezzem a dolgom.

Kinyitottam hát a karám ajtaját, mire Tristan fülsiketítő nyihogásba kezdett.

-Jesszusom, mindjárt beszakad a dobhártyám.-hallottam meg Nick bosszankodását valahonnan a közelemből-Hallgattasd már el!-ripakodott rám, de én közel sem figyeltem rá. Boldogan felfutattam a kezem Tristan hátán, majd a fejénél fogva lehúztam őt magamhoz, hogy az arcunk összeérjen.

-Itt vagyok nagyfiú.-simogattam meg boldogan a lovam, mire Tristan abbahagyta a nyihogást, és óvatosan odatolta a fejét hozzám.-Nekem is hiányoztál.-pillantottam végig a gyönyörű, nagytermetű, fekete állaton.

Miután kiörömködtük magunkat, és adtam Tristanek egy almát vettem észre, hogy Nick a mellettem lévő karámban szintén meghitten a saját lovát simogatja.

-Segítsek felnyergelni?-kérdezte nem sokkal később Josh tőlem, mire válasz adás nélkül a fiú már a nyergemért is nyúlt, és segítőkészen a kezembe adta.

-Oh, köszönöm.-vettem át-De nem kell, megoldom egyedül. Biztos van ezer dolgod.-mosolyogtam rá kedvesen a kB 17 éves fiúra, mire Josh jól láthatóan elpirult.

-Hát jól van.-makogta, miközben kifelé tartva nem figyelt a lába elé, és felbukott egy vödör vízben, aminek tartalma felborult, majd eláztatta a karámban lévő szénát.-Basszus! Ne haragudj, Skylar. Mindjárt feltakarítom.-kezdett el ide oda kapkodni, mire idegesen próbáltam ismét egy mosolyt ölteni az arcomra.

-Nem gond, menj csak.-próbáltam elküldeni a fiút végre innen, hogy nyugalmam legyen, és hogy végképp ne csináljon nekem még több kárt. Tristan szénája teljesen elázott, kikellett cserélnem az egészet.

Josh végül piros fejjel, de hallgatva rám távozott.

Egy nagy sóhaj közepette kezdtem el végre felnyergelni Tristant, amikor nevetés hangja ütötte meg a fülemet.

-Hát te meg min nevetsz ott magadban?-húztam össze a szemem Nick felé, miközben felcsatoltam a nyerget.

-Ez a kissrác totál beléd van zúgva.-pattant fel a már megnyergelt lovára, miközben szórakozott arccal nézett le rám.

-Nem is igaz.-mondtam bosszúsan, ugyanakkor magam sem hittem el, amit mondtam.

-Sose veszed észre, ha valaki odavan érted.-rázta a fejét, mire értetlenül meredtem rá-Pedig amúgy szép pár lennétek.-kacsintott rám, majd megrántotta Charter gyeplőjét, és kilovagolt a pályára.

Nem sokkal késóbb én is követtem, és örömmel simítottam végig Tristan nyakán, ahogy kilovagoltam vele a karámból, és a gyakorló pályára mentünk. Amint kitettem a lábam láttam, hogy Nick már nagyban a gyakorló köröket rótta Charterral, és minden egyes akadályon tökéletesen átugratott a lovával. Nem szánva rá időt, gyorsan elkaptam róla a pillantásom, és felsassoltam a lelátóra, ahol a szüleink egy hatalmas kényelmes páholyban ülve lesték minden mozdulatunkat.

Csodás!

Imádtam, amikor ilyen látványosan figyeltek, és hosszabb ideig kellett eljátszanom a szerelmes lánykát.

Végül nem törődve ezekkel a gondolatokkal, követtem Nicket, és Tristan hátán belevetettük magunkat az akadályokba.

Éreztem, hogy kissé kiestem a gyakorlatból, de ettől függetlenül egy rudat sem lelökve ugrajtottam át minden akadályon, kivéve a vizes árkot. Tristan világ életében utálta a vizet, így mindig nehezen akarta venni ezt az akadályt, a mostani gyakorlatlanságunk és a kedve miatt pedig az ugrás kicsi lett, és Tristan belecsúszott az árokba. Nagy csobbanással érkezett bele a nagy állat, aminek eredményeképp én is vizes lettem, Tristan pedig megijedt, és akkorát ugrott, hogy kis híján leestem a hátáról.

-Ho, hó!-próbáltam megnyugtatni, mire végre normálisan megállt a lábán, így végre kitörölhettem az arcomból a vizet. Remek.

-Ezt mindig elcseszitek.-lovagolt mellém Nick arcán szórakozott mosollyal, amikor leszálltam Tristan hátáról.-Úgy látom szereted a vizet. Még szerencse, hogy holnap medencés buliba megyünk.-vigyorgott rám pimaszul, mire legszívesebben lenyomtam volna abban a rohadt vizes árokban.
Ekkor mintha a lovam megérezte volna, hogy mit is szeretnék, megrázta magát, így Nickre is fröcskölve némi vizet.

Elégedett vigyorral az arcomon néztem végig, ahogy fintorog egyet.

-Hogy mondod Nicky Baby?-kérdeztem mézesmázosan, mire a fiú arcán bosszúság futott át, és idegesen lepattant a lováról.

-Áh, az idióta lovad összemocskolta a ruhám.-próbálta letisztogatni fehér lovagló mellényét.

-Jaj édeske, majd letisztítom.-léptem szórakozottan közel hozzá, hogy a mellényét "megtisztogassam", de valójában csak még inkább szétmaszatoltam a ruháján a sárfoltokat.

-Mit művelsz, édeske?-vonta fel sötét szemöldökét, az édeske szót gúnyosan kiejtve.

-Anyám már látcsővel less minket.-morogtam mosolyogva, mire Nick fujtatott egyet.

-Komolyan?! Anyád nem normális.-jelentette ki, mire kínosan felnevettem.

-Nekem mondod?! Tegnap azt mondta nem értékellek eléggé.-morogtam bosszúsan az emlék hatására.-Hogy jobban kikéne fejeznem a szeretettem.-Nick nem bírta ki, és elnevette magát.

-Többet kell kényeztetned.-értett egyet, mire mérgesen néztem vissza rá.

-Ez nem vicces. Anyám lehet gyanakodik. Nem...nem vagyunk elég hitelesek.-mutattam magunkra zavartan.

-Csak te nem! Az én anyám totál odavan értünk.

-Lily már attól elolvad, ha megfogjuk egymás kezét. De anyám...nehéz dió. Szóval jobban odakell tennünk magunkat, úgyhogy...bocsi.-mondtam, amikor a nyaka köré fontam a karomat, és az ajkaira tapasztottam a számat. Nick kissé meglepődött, nem számított tőlem ilyesfajta hirtelen reakcióra, ezt éreztem abból, ahogy hirtelen megmerevedett a teste, de aztán szépen lassan elengedte magát.

Mindent beleadva a csókba, tudva, hogy anyám árgus szemekkel figyel, még szorosabbra fontam a karom Nick körül, és mindent beleadtam, amit csak tudtam a csókba egészen addig, amíg már nem kaptunk levegőt. Pihegve váltunk el egymástól, és mindketten nagy levegőt véve próbáltuk rendezni a légzésünket.

-Az lesz a legjobb, ha kilovaglunk az erdőbe. Ott a szüleink nem figyelhetik minden mozdulatunkat.-szolalt meg Nick, mire bólintottam.

-Menjünk!

----------------

✨Sziasztok!✨

Váóóó köszönöm szépen az 500+ megtekintést!🥰

Eddig mi a véleményetek a könyvről és a szereplőkről?