Édes Alku

44.rész

Reggel mikor felébredtem nem volt kedvem kinyitni még a szememet. Egyszerűen olyasfajta nyugalom és béke áradt szét bennem, hogy örökké ebben akartam lebegni. Csukott szemhéjamon keresztül is éreztem a hátulról nekem simuló meleg testet, ami szorosan átkarolt és érzékeltem, ahogy egy egyenletes fuvallat lágyan cirógatja az arcomat. Lehunyt szemmel húzódott mosolyra a szám és fúrtam bele még inkább magamat a párnámba. Nem akartam felébredni ebből.

A mocorgásomra egy morgó hang volt a válasz, majd Nick még közelebb vont az ölelésében és egyáltalán nem szándékozott elengedni. Ekkor már nem bírtam ki, kinyitottam a szememet és mosolyogva néztem le a hasamat átkaroló kézre. Anélkül, hogy átgondoltam volna mit csinálok végigsimítottam izmos karján és csak csodáltam a tökéletes férfias kezét, ami birtoklóan közrefogott engem.

Ez most tényleg megtörténik?

-Jó reggelt.-hallottam meg Nick reggeli rekedtes hangját, amitől a szívem egy hatalmasat dobbant és csak azon járt az eszem, hogy most már mindig azt akarom, hogy Nick ilyen szexi rekedtes hangon szóljon hozzám.

-Jó reggelt.-viszonoztam a köszöntést, miközben idétlenül mocorogva megfordultam, hogy rálássak Nick arcára, ami....annyira jóképű volt. El se tudtam képzelni Isten, hogy volt képes ilyen gyönyörű tekintetet teremteni. Majd belehasadt a szívem akár hányszor ránéztem.

-Jól aludtál?-simította az arcomra azt a tenyerét, ami eddig a testemet fogta át, miközben az ujjával finoman simogatni kezdte az arcomat, úgy mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

-Tökéletesen.-mosolyodtam el, miközben Nickkel folyamatosan farkas szemet néztünk.-Te?

-Soha jobban.-hajolt közelebb hozzám, mire ijedten tettem a szájára a tenyerem megakadályozva a csókot.

-Jaj ne!-sikkantottam fel egyből felülve az ágyban, mire Nick értetlenül nézett rám-Még...-néztem rá zavartan-nem mostam fogat.-pirultam el annak a gondolatára, hogy az undorító leheletemmel együtt Nick majdnem megcsókolt.

-Akkor szaladj gyorsan!-sürgetett, mire már pattantam is volna ki az ágyból, de Nick nevetve elkapta a csuklómat és visszarántott.-Nemár, Sky! Csak vicceltem. Én sem mostam még fogat, mivel...most keltem fel.-nézett rám nyomatékosan, mire akkor is kellemetlenül éreztem magam. Nem szerettem volna, ha Nick a másnapos leheletemmel találkozik főleg, hogy tegnap bealudtunk és elfelejtettünk fogat mosni.-Gyere vissza!-intett maga mellé, mire elhúztam a számat, de lassan visszafeküdtem mellé. Nick egy mosollyal az arcán simította hátra a fülem mögé az egyik tincsemet.-Csak megakarlak csókolni.

-De...-kezdtem volna el akadékoskodni, de Nick a számra tapasztotta az egyik ujját.

-Nem érdekel.-suttogta, majd mikor elvette az ujját abban a pillanatban ki is cserélte a szájára. A csókja mély volt és lágy, olyannyira, hogy totálisan a párnák közzé gyengültem és már annyira nem is izgatott ez a fogmosás téma.-Nem mentél el.-lehelte egyszer csak az ajkaimra, mire értetlenül túrtam bele szerteágazó tincseibe igazgatva azokat.

-Hová?

-Tegnap éjszaka.-suttogta-Azt gondoltam miután lefekszünk reggel biztos nem talállak magam mellett.

-Miért?-pislogtam fel rá a tarkóját simogatva.

-Mert megint elmenekülsz előlem.-mondta ki komoly ábrázattal, mire egy fájdalmas mosolyra húzódott az ajkam.

-Nem menekülök többé.-néztem fel őszintén meredve gyönyörű zöld szemeibe, mire Nick egy darabig komolyan meredt vissza rám, míg el nem mosolyodott.

-Remélem is, mert mostantól minden reggel így akarok ébredni.-közölte, majd egy újabb csókkal bele nyomott az ágyba.

***