Édes Alku

11.rész

Diego: Mit csinálsz?

Jött az értesítés, mire mosolyogva olvastam el a fiú üzenetét. Pár napja nem igazán hallottam felőle, így izgatottan vártam mit akar kihozni a beszélgetésből. Már hetek óta tanítgatott olaszul. Néha beültünk egy bárba, egy kávézóba, vagy akár elmentünk a parkba vagy a parton voltunk és csak beszélgetünk. Természetesen kizárólag olaszul, ami miatt Diego az idegeimre ment, és néha a pokolra kívántam, de bejött. Már most egész jól ment az alap kommunikáció, és végre tudtam érvényesülni ebben az országban, és nem volt szükségem egy váratlan megmentőre sem.

Skylar: Az erkélyen ücsörgök és olvasók.

Diego: Izgalmas program.

Skylar: Én már csak egy ilyen izgalmas egyén vagyok.

Diego: Nincs kedved egy kicsit félre tenni?

Kérdezte, mire izgatott vigyorral az arcomon dobtam félre a kezemben tartott könyvet, és felpattanva írtam vissza neki.

Skylar: Mire gondolsz?

Diego: Éjszakai autózás.

Válaszolta, mire csak még izgatottabb lettem. Ezt most jól értettem? Diego elhívott engem csak úgy, hogy kettesben legyünk?

Amióta ismertem a fiút az olasz órákon kívül sosem találkoztunk kettesben. Bár gyakran elhívott, hogy a barátaival együtt kimenjünk a partra, elmenjünk bowlingozni vagy bulizni, de olyankor mindig volt körülöttünk valaki. Kettesben még sose csináltuk semmit csak úgy.

Skylar: Az attól függ.

Diego: Ne kímélj!

Skylar: Olaszul kell beszélnünk?

Diego: Ha ennyire nem szeretnél, akkor nem xd.

Skylar: Akkor benne vagyok.

Diego: Fél óra múlva ottvagyok.

***

Már nem is tudtam mennyi ideje ültünk a kocsiban, és hajtottunk céltalanul előre a sötét éjszakába.

Diego autója egy kék Renault volt, amiben kényelmesen ellehetett helyezkedni az ülésben és kiváló zene lejátszója volt. Míg Diego vezetett beszélgettünk és zenét hallgatunk. A fiú megmutatta az összes kedvenc olasz zenéit és én is mutattam pár kedvencet az enyémek közül.

Egyszer csak Diego lehúzodott az autóval, és megállt az út szélen egy kisebb beugróban.

-Miért álltunk meg?-kérdeztem kapkodva a fejem a látnivaló után kutatva, de a sötétben semmit sem tudtam kivenni.

-Mutatni akarok valamit.-mondta mosolygos arccal, majd már ki is pattant a kocsiból, én pedig gondolkodás nélkül követtem.

Diego egyből udvariasan átjött az én oldalamra, és szorosan mellém lépve elkezdett vezetni egy kisebb ösvényen a telefonjával világítva nekünk az utat.

-Most jön az a rész, amikor elrabolsz?-poénkodtam, ugyanis tényleg épp a semmi közepén gyalogoltunk a sötétben, és nem tudtam hová tartunk.

-Honnan találtad ki?

-Most komolyan! Hová megyünk, Diego?-csattantam fel.

-Ne légy már ilyen türelmetlen, Straniera.-karolta át a derekamat, ahogy egy kavicsos részre értünk, és vigyáznom kellett hova lépek nehogy kitörjem a bokám. A bőröm persze mindenhol bizsergett, ahol Diego meleg karja hozzám ért.