Édes Alku

26.rész

Amikor a rendőrök megjöttek Nick szorosan mellettem állva a kezemet fogva elmondott mindent, amit csak tőlem tudott, hogy nekem ne kelljen annyit beszélnem, majd a rendőrök felém fordulva megerősítést vártak. Valahogy én is kinyögtem nekik mi is történt, így rögzíteni tudták az álláspontomat és szóltak, hogy holnap hívnak egy vontatót, ami elviszi a kocsimat.

Ezután végre elhagyhattuk a helyszínt. Nick beültetett az ismerős Range Roverbe, majd egy pár pillanatra magamra hagyott, amíg váltott pár szót a rendőrökkel és kiszedte a kocsimból a cuccaimat.

Utána visszajött hozzám megnyugtatóan végig simított a kezemen és félig rajtam tartva a szemét elvezetett a kórházba.

-Biztos nem fáj a fejed?-kérdezte már sokadjára, ami kezdett fárasztóvá válni.

-Még mindig nem, Nick!

-Akkor szerintem nincs agyrázkódásod.-nyugodott meg kissé, miközben az orvosi rendelő előtt ültünk a sürgősségin arra várva, hogy végre behívjanak minket.

Amikor az orvos megvizsgált akkor kitisztította a fejemen lévő sebet és a biztonság kedvéért, bár ő sem gondolta, hogy agyrázkódásom lenne, de azért csinált egy koponya CT-t.

Mikor végeztünk megállapították azt, amit eddig is tudtunk, hogy a fejemen lévő seben kívül semmi komoly bajom nincs.

Fáradtan süppedtem vissza Nick kocsijának ülésébe, miközben hazafuvarozott.

Már alig álltam a lábamon olyan fáradt voltam a történtek után, így Nickre támaszkodva hagytam, hogy bevezessen a házba az éjszaka közepén.

Ahogy bebotorkáltunk a sötét lakásba Nick nem figyelt oda, ugyanis azzal volt elfoglalva, hogy engem támogasson, így nekiment az egyik földön lévő vázának, mire az eldőlt és hangos csattanással széttört.

-Basszus!-szentségelt Nick, mire hirtelen oltódott fel több villany is a házban, majd először anyám, nem sokkal később pedig apám pizsamás alakja bukkant fel.

-Mégis mit műveltek?-sopánkodott anyám dühösen a törött vázát bámulva.

-Késő van, Skylar!-dorgált apám is morcosan, amiért felébresztettem az álmából, amikor is kiszúrta a fejemen lévő bekötözött sebet.-Veled mégis mi történt?-csodálkozott, mire anyám is felkapta a fejét a drága vázájának darabkáinak bámulása után és fürkészve tanulmányozni kezdett.

-Ti is tudnátok, ha felvettétek volna nekem a telefont.-szólaltam meg nyersen apámra bámulva, mire éreztem, hogy az engem átkaroló Nick megfeszül és mérges tekintettel bámult vissza a szüleimre.

-Oh nos, amikor hívtál vendégek voltak nálunk. Tudod Curryék. Épp egy nagyon fontos ügyben vacsoráztak nálunk, nem tudtam felvenni.-magyarázkodott, mire irtózatos düh uralkodott el rajtam. Ezért nem vette fel?! Mert fontos munkaügyi vendégek voltak nálunk, amikor én bajban voltam? Szerettem volna apám arcába ugrani és megtámadni, de mozogni se volt energiám. Nick észrevehette a bennem dúló haragot, mert finoman a kezemre fektette a kezét, ezzel kissé elvonva a figyelmemet.

-Remélem jól sikerült a találka.-ejtettem ki minden szavamat gúnyosan-Igazából azért hívtalak titeket, ha már nem voltatok hajlandóak utána se felhívni, hogy autó balesetem volt. De persze ez nem olyan fontos. Ha nem bánjátok most felmegyek és lepihenek.-engedtem el Nicket és átfúrva magamat a döbbent szüleimen az utolsó bennem rejlő napi energiámmal felmásztam a szobámba.

***

-Autó baleset?-ocsúdott fel Sky anyja, miután meghallottuk az emeletről a lánya ajtajának hangos csapódását.-Mégis mi történt?-nézett válaszokat várva rám.