Édes Alku

39.rész

Este a vacsora alatt Nick és én is a gondolatainkba merülve ültünk egymás mellett és próbáltuk túl élni a vacsorát. Én amennyire csak lehetett kerültem a fiú tekintetét és a vele való érintkezést, ugyanis még mindig megborzongtam, ha eszembe jutott a tükörben felvillanó tekintete és az ujjainak érintése a hátamon. Szerencsémre Nick sem próbálkozott pár apró szükséges érintésnél többel, így csak alig vártam, hogy vége legyen ennek az egésznek, levethessem magamról ezt a a ruhát és befeküdhessek az ágyamba egy kényelmes pizsamába.

Pár szót szólva fogyasztottunk el a vacsoránkat. Míg az apám rendelt desszertet is és anyám is a koktélját iszogatta szükségét éreztem, hogy egy kicsit kimozduljak innen, így arra hivatkozva, hogy kimegyek a mosdóba felálltam az asztaltól.

Tényleg bementem a mosdóba, bár nem kellett pisilnem, így csak a tükör elé állva vetettem egy pillantást a kinézetemre. A hajam rendben volt, egyedül a rúzsom halványult el egy kicsit az étkezés miatt, így azt is rendbe tettem és egy darabig bámultam magamat a tükörben, hogy húzzam az időt, majd végül elhagytam a mosdót. Lassú léptekkel indultam meg vissza az asztalunkhoz, miközben az étteremben zajló életet pásztáztam. Szinte minden asztal tele volt elegánsan öltözött gazdag emberekkel, amikor is a nagy bámészkodásomban éreztem, hogy egy testbe ütközők.

-Oh, elnézést!-szabadkozott az egyeningbe öltözött pincér srác megragadva a könyököm, visszabillentve az egyensulyomba.

-Semmi gond.-álltam meg stabilan a lábamon.

-Segíthetek valamiben?-kérdezte olyan fesztelen hangon, hogy nem is figyeltem, amikor a válasz kicsúszott a számon.

-Tudsz egy menekülő utat?-a válasz olyan könnyedén és őszintén hagyta el az ajkaimat, hogy a pincér felnevetett és én sem tudtam visszatartani a mosolyomat.

-Próbálkoztál már a bejárati ajtóval?-kérdezte halálosan komolyan, mire kishijján felkacagtam.

-Az túlságosan észrevehető lenne.

-Azt már a ruhaválasztásoddal is elrontottad.-pillantott végig csillogó ruhámon, mire éreztem, hogy kissé zavarba jöttem.-Ki elől akarsz elmenekülni?

-A családom elől.-fújtattam frusztráltan-A mosdóban bujkálást már előttem.-kezdtem el cseverészni a sráccal, hisz tényleg minden jobb volt, mint visszaülni ahhoz az asztalhoz és úgy tűnt, hogy a pincér se bánja, hogy egy kicsit feltartom pedig biztos lett volna ezer dolga.

-Ez sajnálatos. De biztos kitalálunk valami megoldást.-kacsintott rám, mire kíváncsian vártam milyen ötlettel fog előhozakodni.

-Én is beszállhatok?-szólalt meg egy mély hang a hátam mögül, mire egyből megfagyott minden vér az ereimben, ahogy Nick alakja megjelent mellettem és a kezét birtoklóan a derekamra fonta úgy méregetve a pincér srácot, mintha egy undorító kis bogár lenne, amit elkell taposni.

-Nem!-vágtam rá egyből, mire Nick összehúzott szemmel kezdett el vizslatni.

-Szerintem ideje, hogy visszamenjünk az asztalunkhoz.-fonta szorosabbra a kezét a derekam körül, mire lemondóan néztem a pincér srácra. Oda volt a menekülési esélyem.

-Majd legközelebb.-villantott rám egy mosolyt a srác, mire Nick válaszul hangosan és kicsit sem kulturáltan felhorkantott.

-Azt kétlem.-vetett egy utolsó gyilkos pillantást a srác felé, majd a derekamnál fogva határozottan elkezdett visszaterelni az asztalunkhoz.

-Miért kell mindent elrontanod?-sziszegtem felé bosszúsan, miközben forrt bennem a düh, amiért képes volt az akaratom ellenére elráncigálni onnan, mint egy rossz gyereket. Egyszerűen képtelen voltam szabadulni tőle, ugyanis Nick határozottan tartotta a derekamat és terelt egyenesen az asztalunk felé esélyt sem adva nekem arra, hogy elfussak.