Édes Alku

3.rész

Amint beléptem a tágas konyhába megcsapta az orromat valami kellemes étel illata, és a bőrömre bizsergetően kellemesen hatott a konyhában uralkodó meleg párás levegő.

A pult mögött szorgoskodva ott állt Jordan. Annyira lekötötte a figyelmét az étel tálalása, hogy észre se vette, hogy beléptem a helyiségbe.

-Remélem az enyémre extra adag szószt teszel.-álltam meg tőle biztos távolságra, mire a szakács ijedten rezzent meg a hangom hallatán, majd letéve a kezében lévő dolgokat egy széles mosollyal fordult szembe velem.

-Végre, hogy itt vagy!-kiáltott fel örömtelien, miközben már oda is lépett hozzám, hogy egy szoros ölelésbe vonjon. Az előző ölelésemhez képest ez most jól esett és megmelengette a szívem.-Szia! Hogy téged mennyire megfogott az olasz nap!-ámult szemügyre véve engem-És látom anyád is kitett magáért a ruha választásban.-röhögte el magát a szűk és mini ruhámat elnézve, mire mosolyogva a vállára csaptam. Túl jól ismert.

-Hé! Visszakellett hódítanom a "pasimat".-rajzoltam idézőjeleket a levegőbe az utolsó szónál, mire Jordan huncutul elmosolyodott.

-Oh igen! Az előbb kikukantottam és láttalak titeket. Elragadó volt a kis műsorotok, olyan romantikus, hogy majdnem elsírtam magamat.-gúnyolódott, de az örömömet még ez sem tudta megzavarni. Olyan szélesen vigyorogtam, hogy újra láthatom a barátomat, hogy nem érdekelt.

-Igenis jól sikerült!-védtem magam, mire Jordan csak vállat vont.

-Hát az ősök csüngtek minden érintéseteken.-tetettet öklendezést, mire felnevettem. Imádtam ezt az embert.

-Borzalmas.-értettem egyet-Na de inkább ezt nézd.-vettem elő egy kis dobozt, mire Jordan szeme kitágult.

-Jaj, ne! Te ajándékot hoztál nekem?

-Persze, te csacsi.-nyújtottam felé, mire Jordan a fejét rázta.

-Drágám, már ezerszer megmondtam, hogy ne költsd rám a pénzed.

-De ha örömmel vettem! Fogad már el!-mondtam, mire Jordan kelletlenül, de elvette, és felnyitotta a dobozkát.

Egy gyönyörű mintázatú kitűző volt benne, amin A legjobb séf felirat szerepelt cirádás betűkkel belé gravírozva.

-Oh, Sky! Hát ez nagyon szép!-mondta elérzékenyülve, mire elvigyorodtam.

-Akkor tedd fel gyorsan.

-Utállak!

-Dehogyis. Én vagyok a kedvenc kosztevőd.-mondtam, mire a szakács elmosolyodott és ismét megölelt.

Jordan már elég régóta egy fontos szereplője volt az életemnek. Már egész kicsi korom óta ismertem. Még nagyon fiatal korában sehol sem kapott munkát az életkora és a tapasztalatlansága miatt, míg végül állás interjúra jött a Blye házba, és annyira lenyűgözte a családot, hogy egyből felfogatták szakácsnak. Azóta pedig itt is maradt. Én pedig mivel sok időt töltöttem egyébként is ebben a házban, hamar összebarátkoztam a mindig jókedvű, bohócos Jordennel. A 30 éves férfi az egyik legjobb barátommá vált mára, és egyike volt azon kevés embereknek, akik ismerték a Nick és az én viszonyom hátterét. Az alkunkról kizárólag a legjobb barátnőm, Ally és Nick haverja, Chad tudott, erre jött Jordan, akit nem lehetett átverni. Az elejétől fogva rájött, hogy Nick és én hazudunk. Olyannyira meglepett, hogy a férfi mennyire ismer és belénk lát, hogy azóta szorosabb lett a kapcsolatunk. Bármikor fordulhattam hozzá a bajaimmal, ő mindig megértett és támogatott.

Amikor visszatértem a társaságba már mindenki az asztalnál ült. A hat fős asztalnál a két fő részen a két apa foglalt helyett, mellettük egymás mellett feleségeik, velük szemben pedig Nick ült mellette egy üres székkel, ami az enyém volt.

Próbálva észrevétlen lenni leültem Nick mellé, de a tervem nem jött be, Lily egyből megszakította a társalgást a többiekkel és felém fordult.

-Mesélj nekünk Skylar, milyen volt Olaszországban eltölteni egy hónapot?-kérdezte kíváncsian, miközben elénk rakták az ételt, és mindenki az én válaszomra várva enni kezdett.

-Csodálatos.-mosolyodtam el őszintén-Gyönyörű az ország, a nénikém megmutatta a kedvenc helyeit, a helyi ételeket. Egyszerűen fantasztikus volt, az emberek is olyan kedvesek arra. Mindenképp szeretnék még majd visszamenni.-ragadtak el a gondolataim, de azért még gyorsan hozzátettem-De már honvágyam volt, úgyhogy örülök, hogy itthon vagyok.-mosolyogtam Nickre, aki viszonozta a hamis gesztusom.

-Egyet kell értenem, az emberek tényleg nagyon nyitottak arra. Voltam párszor Olaszországban, még a munkám miatt.-bólogatott Nico helyeslően, mire a felesége a mellette nyugodó kezére fektette a sajátját.

-Egyszer elvihetnél engem is. Én még sosem voltam.-ábrándozott a nő, mire a férje természetesen bólintott.

-Ahová csak szeretnél.

-A húgom mondta, hogy Skylar bármikor meglátogathatja újra.-mosolyodott el az anyám-Akár legközelebb, a vizsgák után kimehetnétek Nickel együtt.-vetette fel boldogan, mire én majdnem félrenyeltem a poharam tartalmát, miközben Lily arca felragyogott.

Ki van zárva, hogy Nick velem jöjjön!

-Hát ez remek ötlet, Carol!-ujjongott-Mit szólsz Nick?-szólította meg az anyja.

-Remekül hangzik.-mosolygott rá anyámra-Bárhova elkísérlek, Kicsi!-mondta ezt már nekem, miközben megfogta a hozzá közelebb eső kezemet. Szinte szerettem volna elfintorodni ezen, miközben a látszat kedvéért elragadóan néztem vissza Nickre.

Utáltam ezt a becenevet, amit rám aggatott.

Kicsi.
Ez volt az a megszólítás, amivel Nick nagyon jól tudta, hogy az őrületbe tud kergetni. És hogy miért is utáltam?
Mert Nick kihasználta és bemocskolta ezt a becenevet. Még gyerekkorunkban kezdett el igy szólítani, amikor Nicknél is beindult a fejlődés és elkezdett megnőni. Magas apja után ő is hirtelen nyúlt meg nagyra, miközben elmenetelt eddigi közös magasságunk mellett, és ez nagy különbséget szült kettőnk között. Hamar felötlött, hogy én nem érek fel egy csomó mindent, amit ő már igen, így Nick Kicsinek kezdett el gúnyolni, ami bár eleinte igen bosszantó volt, végül megszoktam és megkedvelten. Ez egyfajta kedves, baráti becenévvé formálódott át, amiről bár a gimiben leszoktunk, attól még kedves emlékként őriztem magamban.
Egészen addig, amíg meg nem kötöttük ezt az alkut, és hogy idegesítsük és gúnyoljuk a másikat elkezdtük hülye és nyálas szerelmes becenevekkel illetni egymást a szüleink előtt: bébi, mackó, édesem...stb, amíg meg nem találtuk a legjobbat. Nick esetében nekem a Kicsit, ami annyira édesen hangzott és szinte olyan volt, mintha Kicsimnek hívott volna, csak rövidebb. A szüleink irtó édesnek találták. Én már kevésbé. Egy számomra kedves emléket arra használt fel, hogy gúnyoljon és bosszantson vele. Ezért pedig utáltam. A kedves emlék helyét pedig átvette egy másik emlék. Egy nem túl kedves.

-Köszi, Nicky!-vágtam vissza édesen kiejtve a rá aggatott gyerekes becenévvel, amire észleltem, hogy Nick egy hangyányit elfintorodik. Utálta ezt a becenevet, mivel a nagymamája hívta mindig így, akinek a szájából ez úgy hangzott, mintha egy kisbabához beszélne.

Nick kedvetlen arcát látva diadalmasan elmosolyodtam.

------------------------

🌷Sziasztok!🌷

Szerettem volna egybe felrakni az első három részt, ezzel is nagyobb betekintést nyújtva így elsőre a könyvembe. Remélem meghoztam a kíváncsiságotokat, és így a bevezető részekből is érdeklődést nyertettek az Édes Alku iránt.

Írjátok meg kommentben, hogy szeretnétek-e folytatást?