Édes Alku

10.rész

Diego végül igazat mondott a barátaival kapcsolatban. Tényleg jófejek és közvetlenek voltak, úgyhogy azonnal maguk közzé vontak, mintha ezer éve ismertük volna egymást. Hamar feltudtam venni velük a fonalat, és még kissé vicces szituációkba is keveredtem, amikor is végre fordult a kocka, és a barátai kerültek kínos helyzetbe, amiért egyes dolgokat nem tudtak kifejezni angolul vagy nem teljesen értették én mit mondok. Ilyenkor Diego mindig a segítségünkre volt, de összességében hamar megoldódott a helyzet, és minden rendben volt.

Pár órával később Diego barátai elmentek megnézni valami fantom előadását, és mivel én nem voltam ez után valami érdeklődő a parton maradtam Diegoval, aki valami furcsa ok miatt inkább az én társaságomat választotta a barátai helyett.

Így tehát leültünk egymással szemben a parton, miközben az embereket és egymást figyelve beszélgettünk.

-Hogy keveredtél ide?-kérdezte hirtelen.

-Ezt meg hogy érted?

-Ez egy kisváros, ahol nem sok idegen fordul meg.-felelte-Emellett nem tűnsz valami lelkes turistának. Kötelező rokonlátogatásin vagy, vagy mi?-érdeklődött kíváncsian, ami bár lehet kicsit tolakodónak tűnt az ő kellemes hanglejtésével nem tűnt egyáltalán annak.

-Nem.-tiltakoztam egyből-Szerettem volna meglátogatni a nagynénimet. Nem sűrűn találkozunk.-válaszoltam megfontoltan, mire Diego összehúzta vastag szemöldökét.

-De?-látott belém egyből, mire sóhajtva megadtam neki az őszinte választ.

-Hát...kicsit jó távol lenni az otthonomtól.-vallottam be, még ha ezt kicsit kellemetlen is volt hangosan kimondani.

-Miért?

-A szüleim...nos elég nehéz esetek. Jó érzés a hatáskörüktől távol lenni. Meg egyéb más személyektől.-fogalmaztam meg kicsit burkoltan, és mivel nem szerettem volna tovább feszegetni ezt a témát, most én fordultam felé kíváncsian-Na de mi van veled? Hogy hogy ilyen jól beszélsz angolul?

-Talán bűn?-kérdezett vissza pimaszul, mire csak a szememet forgattam.

-Nem! De a barátaidat nézve ők nem beszélnek olyan folyékonyan angolul, mint te. Nyilván suliban tanultátok, meg ott van mindenhol, de azért így beszélni, mint te, biztos nem tud mindenki.

-Oké, Sherlock!-mosolyodott el édesen húzva az agyam, mire nekem is jobb kedvem lett, és méginkább feloldódtam a társaságában. Diego hihetetlenül közvetlen volt.

-Te kezdted!-feleseltem vissza.

-Oké, oké!-adta meg magát jókedvűen-Anyukám angol származású, míg apám olasz. Angliában ismerkedtek meg, amikor apám ott nyaralt. Egyből egymásba szerettek. Mindig azt mondják ez egyfajta szerelem első látásra eset volt. Nagyon hamar összejöttek, és Angliában telepedtek le, szóval én oda születtem. KB 8 éves koromig ott is éltünk, de utána az olasz nagyapám betegeskedni kezdett, így apának bekellett szállnia a családi vállalkozásba. Eleinte hosszabb távollétekkel tette mindezt, míg végül nem volt választásunk és Olaszországba kellett ez miatt költöznünk.-mesélte, mialatt nagy érdeklődéssel hallgattam.

-Így minden világos.-vigyorogtam rá.-Akkor gyakran jársz Angliába?

-Sajnos nem. Anyukámnak nincs már senkije a hazájában ahová mehetnénk, így amióta elköltöztünk nem is jártunk ott.-vallotta be kissé lehangoltan.-De jövőbeli terveim között szerepel elutazni, és felnőtt fejjel körülnézni.-mondta elszántan, miközben engem megmosolyogtatott, ahogy a szülőhazájáról beszélt, amikor is egy olasz pincér az egyik bódétól odabotorkált hozzánk.