ʙʟɪɴᴅᴇᴅ ʀᴜʟᴇs [szünetel]

n e g y v e n h é t

Igyekeztem a lehető legnyugodtabban viszonyulni Wyatt-hez, bár a türelmem kezdett megfogyatkozni. Kate betelefonálását követően ismét felugrott bennem a pumpa és alig vártam, hogy kiadhassam magamból a dühömet. John fülig érő mosollyal szambázott be az irodám ajtaján, mintha már százszor járt volna ott. Egy fehér és vörös rózsákból álló csokrot tartogatott a kezében, amit Wyatt vett át tőle, miután szoros öleléssel köszöntötték egymást.

— A fehéret én választottam! — mondta a kisfiú büszkén, közben felém nyújtotta az illatozó virágokat.

Egy nagyot szippantottam az édes rózsa áradatba és úgy tettem, mintha elolvadoznék, Wyatt pedig kacagásba tört ki.

— Gyönyörűek, köszönöm szépen! — hálámul megsimogattam dús hajzuhatagát, azzal összekócolva.

— Hé! — harsant fel játékosan, mire csak ártatlanul vállat vontam.

— Fiam, keresd meg Kate-et, és kérj tőle egy vázát. Maya biztosan ki szeretné tenni a virágokat. — lágy hangon utasította a fiát, aki természetesen úgy tett, ahogy az apja kérte.

Megvártam, hogy Wyatt elhagyja az irodámat, majd amikor már a léptei sem voltak hallhatóak rámordultam Johnra.

— Hogy képzeled ezt?! Wyatt-et használod arra, hogy közel kerülj hozzám?

Összeráncolt szemöldökkel bámult vissza rám, mint aki sértőnek véli a kérdésemet.

— Nem, dehogy. Sokat kérdezett rólad az elmúlt pár napban, azt gondoltam jót tenne neki, ha láthatna.

— Tudja, hogy már nem vagyunk együtt? — karba tett kézzel tettem fel a millió dolláros kérdést.

— Nem... — felelt lesütött tekintettel.

— Gratulálok! — csaptam össze a kezem mérgemben.

— Mit vársz? Álljak elé azzal, hogy az anyja után életem nőjét is sikerült ellökjem magamtól?

— Igen, John, pontosan ezt várom! Szerinted hitegetéssel és hazugságokkal jobb helyzetbe hozod?

— Ne oktass ki, hogy miképp neveljem a fiamat! — rám szegezte a mutatóujját, a viselkedése rögvest megváltozott.

— Menj el... — mondtam komoly hangnemben, bár azért éreztettem vele, hogy nem érzem magam biztonságban a közelében.

— Könyörgöm, hadd tegyek mindent jóvá. — mondta kétségbeesetten,közben próbált közeledni felém.

— Van amit nem lehet megjavítani, John és ez így van rendjén.

— Ne gyere ezzel a szarsággal. Van valakid, igaz?

A kiszámíthatatlan hangulat ingadozásai teljesen kiborítottak. Dühített, hogy az egyik pillanatban a bocsánatomért esedezik, a másikban azonban már úgy viselkedik, mintha mindennek én lennék az oka. Nem feltétlenül szerettem volna beszélni neki Ronnie-ról, de a pillanat hevében teljesen megfeledkeztem erről.

— Igen, van. — vágtam rá érzéstelen arccal.

— Ki az? — folytatta a faggatásom, igéző tekintete egy pillanatra sem eresztette az enyémet.

— Az nem rád tartozik.

— Ronald az, ugye? Már akkor is kavartatok, amikor a nappaliban láttalak titeket, nemde?

Ismét megjelent az az agresszív oldala, amit sosem akartam megismerni. Miközben haladt felém, én az asztalomnak kényszerültem, és pillanatokon belül márcsak pár centiméter választott el minket egymástól. Ellenkezve, kishitűen el lökni akartam magamtól, de ő válaszul megragadta mindkét csuklómat.

— Nem hagyom, hogy az övé légy. — suttogta a fülembe, mire az egész testemen átfutott a hideg, de nem a jó értelemben.

— Nincs hatalmad felettem. — szögeztem le határozottan.

Egy pillanatig még szótlanul bámultunk egymásra, majd John eltávolodott tőlem, minek hatására belül megkönnyebbültem.

— De van. Ameddig a gyűrűmet hordod, addig van.

Egy utolsó pillantást vetett az ujjamon ékeskedő gyémántra, — amit abban a pillanatban eltakarni igyekeztem a másik kezemmel — majd kisétált.

A dühöm újra eluralkodott rajtam és lesöpörtem minden dokumentumot az asztalomról egyetlen suhintással. Nem ő vagy a szavai dühítettek fel, amelyeket hozzám vágott, hanem saját magam és a tény, hogy igaza van. Leakartam tépni azt a fránya gyűrűt az ujjamról, de a szívem egy része képes volt gátat szabni mindennek, amit az eszem akart. Hiába léptem túl rajta olyan gyorsan és könnyedén, az emlékek, a terveink, az elképzelt jövőnk képe ott motoszkált bennem minden egyes alkalommal, amikor csak végig futott a gondolataim közt a neve.

Előbb vagy utóbb meg kell szabaduljak attól a gyűrűtől, különben John kijelentése ténylegesen is beigazolódik.